Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Munkatársainkat bemutató sorozatunk 33. részében a HSA Group budapesti projektvezetőjét, Görgényi Gabriellát mutatjuk be.
Mindenkinek mást jelentenek az ünnepek és mindenki más okból kifolyólag várja. A fővárosban rendkívül pörgős munkát végző kolléganőnknek a karácsony egyet jelent Gyöngyössel, ugyanis ezekben a napokban mindig hazalátogat a családjához. „Ilyenkor nem az ajándékok a fontosak, hanem az, hogy értékes időt tölthetek a szeretteim körében. Sajnos ez az, amiből év közben folyamatosan hiányt szenvedek, mert általában el vagyok havazva. Nálunk a családban ugyan már a gyerekek is nagyobbak, de igénylik, hogy együtt legyünk, és jellemzően ezek a napok azok, amikor ezt megtehetjük. Már nagyon várom” – fogalmazott Görgényi Gabriella.
„Felhívott egy álláskereső, másfél órát beszélgettünk”
Projektvezetőként az ő hatáskörébe tartoznak a budapesti HSA-iroda munkaviszonyos dolgozói, ami azt jelenti, hogy nagyjából 450 kölcsönzött munkavállalóért felel. Ehhez hozzátartoznak a klasszikus projektvezetői feladatok, mint az adminisztráció, a bérszámfejtéshez szükséges adatok előkészítése, és így tovább, plusz a toborzás, a közvetítés. „Mindegy, hogy egy cég adja le az igényét, hogy milyen munkavállalót szeretne, és arra kell megtalálni a megfelelő embert, vagy egy munkavállaló jelentkezik nálam, hogy munkát szeretne, mindkét eset izgalmas kihívást jelent. Nekem az sem jelent problémát, ha le kell ülni a számítógép elé, és el kell végezni az adminisztrációt, de a közvetítés az, ami a legnagyobb örömöt adja a munkámban. Amikor megtalálom a megfelelő embernek a megfelelő munkát vagy fordítva, az valami leírhatatlan siker nekem. A segítségnyújtás élményét adja, amire büszke vagyok” – árulta el Gabriella, aki nagy odafigyeléssel fordul mind a partnerekhez, mind a munkavállalókhoz. Az ügyfeleket heti szinten személyesen látogatja meg, az álláskeresők között pedig már szájról szájra jár a neve, ha valaki munkát keres. „A napokban is felhívtak azzal, hogy engem ajánlottak, és érdeklődtek, milyen lehetőségek vannak. Egy másfél órás, nagyon tartalmas beszélgetés lett belőle.”
„A munkámért élek, mert szeretem, amit csinálok”
Van egy mondás, miszerint az övéhez hasonlóan intenzív munkakörökben egy év ötnek felel meg egy nyugodtabb munkahelyen, de ő ezt egyáltalán nem így éli meg. „Lehet, hogy 0–24 órában elérhető vagyok, engem este is kereshet bárki, egyáltalán nem zavar. Én a munkámnak élek, mert szeretem, amit csinálok” – magyarázta meg. Nem véletlen, hogy amikor tavaly szeptemberben a HSA-nál kezdett dolgozni, kifejezetten ezt a feladatot kereste. „Előtte az ország egyik legnagyobb hostess cégénél dolgoztam, ahol ugyanúgy a feladataim része volt a toborzás, bár ott főként diákokat foglalkoztattunk. Viszont ott maguk a rendezvények is nagy hangsúlyt kaptak, hétvégente, éjszakákba nyúlóan, ami nem annyira az én világom volt. Ugyanakkor a toborzást nagyon megszerettem, ezért olyan állást kerestem, amiben ezt kell csinálnom, de a rendezvények nincsenek benne a képletben. Így amikor az ismeretségi körön keresztül jött a lehetőség a HSA-nál, nem volt sok kérdés, hogy akarom-e ezt csinálni, és azóta sem bántam meg a döntésemet.”
„Arra törekszem, hogy ne klasszikus turista legyek”
A kollégák, az ügyfelek és az irodába betérő munkavállalók is megszokták már, hogy Gabriella nem egyedül járkál, hanem a nyomában van a kutyája, Szelly. „Akárcsak nekem, félig-meddig neki is az iroda a második otthona, és nagyon szeretik az emberek. Az agár fajtamentéstől hoztam el négy-öt hónapos korában, a nevét is ott kapta, mert betűkre osztották a különböző falkákat, és az övé volt az Sz-szel jelölt” – árulta el a mini agár történetét Gabriella, akinek a munka mellett az utazás a másik a nagy szenvedélye. Bejárta már szinte az egész világot, de a bakancslistáján még így is van két jelentős, eddig meg nem valósult vágyállomás. „Japánba és Dél-Amerikába még nem jutottam el, de ezt egyszer mindenképpen szeretném bepótolni. A japán kultúra nagyon érdekel, rengeteget olvastam utána, és kíváncsi vagyok, hogy működnek ott a dolgok a valóságban, akár a munka szempontjából is. Dél-Amerika szimplán csak vonz, azon belül is Argentína. Mindig arra törekedtem, hogy ne klasszikus turistaként utazzak, hanem minél jobban megismerjem a különböző kultúrák valódi arcát és a helyi embereket” – mesélte kolléganőnk, aki legutóbb Strasbourgban járt, ahol az Európia Parlamentet is megnézte.