Hiszünk abban, hogy ha korrekt a kapcsolat, akkor a munkavállaló jobban teljesít, a munkaadó hálás, és végül mindkét fél elégedett. Közvetítőként igyekszünk példát mutatni ebben, ezért életre hívtuk a „Hónap példaképe” programunkat. Hónapról hónapra elismerünk egy a HSA Groupon keresztül dolgozó, kiemelkedő hozzáállású munkavállalót. November példaképe: Majzik Zoltán Andrásné.
Most, hogy magunk mögött hagytuk a karácsonyt, jó kérdés, hogy mitől volt igazi az ünnep. A drága ajándékoktól, amelyeknek beszerzése komoly stresszfaktor volt az ezt megelőző hetekben? Nem, hanem attól, hogy értékes időt tölthettünk együtt a szeretteinkkel. Ezt a gondolatot juttatta eszünkbe a Hónap példaképének megválasztott Majzik Zoltán Andrásné, akit engedelmével innentől úgy szólítunk, ahogy a legközelebbi ismerősei: Böbe. Szerinte ugyanis egy munkahelynek a jó társaság adja a lelkét, éppúgy, mint a karácsonynak.
Minden nap jó szívvel jár dolgozni
Már három és fél éve dolgozik a Mars kisállateledel-gyártó üzemében, ahol a négy Doypack-gép egyikével végzi a munkáját. Felelősségteljes a feladata, hiszen több célországba, több nyelvkóddal készülnek a termékek, így ha elrontja a palettát vagy rossz kódot visz fel, a hiba végigmehet a teljes folyamaton. „Oda kell koncentrálni, ami 12 órás műszakban nem mindig könnyű, de éppen ezért szeretem ezt a munkát, mert folyamatosan figyelni kell és nagyon változatos. Így hamar eltelik az idő, pedig sokan ódzkodnak a 12 órás munkarendtől” – árulta el kérdésünkre Böbe. Az üzemben színekre osztják a műszakokat, ő a sárgában dolgozik, és gyorsan kiderül, hogy a zöldektől csábították át. „Tudták, hogy szeretek ezen a gépen dolgozni, ezért hívogattak, hogy menjek át abba a csoportba. Végül azért mentem, mert nagyon megkedveltem az itt dolgozó kollégákat. Van egy kis külön üzemcsarnokunk, igazi családias hangulat alakult ki a sárga különítményben. A huszonévestől az ötvenesig nagyon változó a korcsoport, de mindenkivel jól ki lehet jönni. Korábban több mint kilenc évig dolgoztam egy másik gyárban, és össze sem lehet hasonlítani, hogy mennyivel jobb itt a légkör. Ennek köszönhető, hogy jó szívvel járok dolgozni nap mint nap!”
A viselkedési kódexet komolyan veszik
Böbének van egy 16 éves, középiskolás lánya, aki cukrásznak tanul, de már őt is elvitte magával gyárlátogatásra, és nagyon tetszett neki, amit látott. „Szeretném, ha kitanulná a cukrászszakmát, aminek ráadásul hagyománya is van a családunkban, hiszen a nagymama is annak tanult, bár utána nem művelte a mesterségét, máshol helyezkedett el. Ettől függetlenül meg akartam mutatni a lányomnak, hogy milyen egy jó üzem. Van itt egy viselkedési kódex, amit nagyon komolyan betart mindenki. Mert néha megesik, hogy hibázik az ember, de itt olyankor sem egyből szankciókkal fenyegetnek, és senki sem kezd ordibálni a méltóságában megalázva a másikat. A hibákból tanulni próbálunk, de úgy, hogy közben nem tiporjuk el egymást. Sajnos tapasztalatból mondom, hogy ez nem mindenhol működik így, ezért is vagyok nagyon hálás ezért a munkáért. Az emberek miatt, akikkel együtt dolgozhatom bármilyen szinten. Legyen szó az operátorról, az anyag-előkészítőről, a targoncásról vagy a műszakvezetőről, emberileg mindenki előtt le a kalappal!” Talán nem véletlen, hogy ilyen odaadással végzi a dolgát…
Csak visszakérdezett: miért pont ő?
„Rendszeresen jár munkába, hiányzásai nincsenek. Amikor beugróst keresek, rögtön jön, van, hogy saját gépjárművével, és túlórákat is sokszor vállal. Munkájára sosem volt panasz, és könnyen együtt lehet működni vele” – indokolta a HSA szentesi projektvezetője, Kovács Máté József, hogy miért Böbe lett a Hónap példaképe. „Szeretem, hogy a HSA ilyen korrekt munkaerő-kölcsönző, hiszen teljesen átlátható a bérszámfejtés, a szabadságaimat is rendesen nyilvántartják, amivel kapcsolatban más cégnél sajnos voltak negatív tapasztalataim. Tehát nagyon elégedett vagyok a HSA-val, de erre a díjra egyáltalán nem számítottam, meg is döbbentem, amikor Máté személyesen újságolta el nekem a hírt. Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak visszakérdeztem: miért pont én? Aztán persze nagyon örültem, hogy elismerik a munkámat” – erősítette meg Böbe, aki a szabadidejében egy Tisza-parti kis 17 négyzetméteres horgászlakhoz vonul kikapcsolódni. „Imádok ott tenni-venni, sütögetni, horgászni, csónakázni. Csend van, még áram sincs a házban, de az autó akkumulátoráról csodásan ki lehet világítani. A nyugalom szigetének nevezzük az ottani szomszédokkal, akikkel szintén családias a hangulat, vigyázunk egymás értékeire.” A végére kiderült tehát, hogy mindegy, hogy karácsonyról, munkáról vagy szabadidőről van szó, egy a lényeg: a társaság.