Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Kollégáinkat bemutató sorozatunk 8. részében a HSA debreceni irodavezetőjét, Fedor Gyulát mutatjuk be.
Tizenhat év hosszú idő. Egyik leghűségesebb munkatársunk, Fedor Gyula éppen ennyi ideig dolgozott ugyanabban a munkakörben, projektmenedzserként a Meló-Diáknál. 1998-tól 2014-ig, amikor is a debreceni irodánk vezetője lett. Amikor erről a hosszú időszakról kérdeztük, egyből az a projekt ugrott be neki, amely végigkísérte a munkáját a 16 év alatt. Az MD-s körökben már-már legendás ebesi műanyaggyár, legrégebbi és legnagyobb megbízóink egyike.
MUNKA 12000 DIÁKNAK
„Az első években az önálló kereset jelentette a legnagyobb motivációmat, 1999-ben a teljesítményarányos javadalmazással már kétszer annyi volt a fizetésem, mint édesanyámnak, aki akkor élelmezésvezetőként dolgozott egy óvodában. Nagyon tetszett, hogy kapcsolatokat építhettem cégvezetőkkel, és rengeteg fiatallal ismerkedtem meg; néha szoktam is példálózni azzal, hogy kb. 12.000 diáknak adtam munkát a 16 év alatt – árulja el Fedor Gyula, aki szerint a megújulásról mindig az élet gondoskodott. – Egy pillanatra sem unatkoztam soha. úgy gondolom, jellemző rám, hogy kitartó és feladat-orientált vagyok, sajnos ez néha a magánélet rovására is ment. Az évek múlásával, ahogy egyre inkább nálam összpontosult a debreceni MD-iroda munkáinak jelentős része, az új kollégák irányába való példamutatás is hajtott, ha néha elbizonytalanodtam, hogy meddig is bírom ezt még csinálni.”
Gyula a Debrecentől mindössze 13 kilométerre elterülő Hajdúsámsonban nőtt fel, és hogy mennyire fontos neki a kötődés, az abból is látszik, hogy háromévnyi debreceni panelozás után vissza is költözött ide, miután családjával építkezni kezdett. Pedig nem mindig érezte jól magát Sámsonban…
„Az általános iskola igazi rémálom volt itt, mert alighogy betöltöttem a hatodik életévemet, legkisebbként bekerültem egy olyan közegbe, amelyben az amerikai gettóiskolákhoz hasonlóan az agresszív gyerekek terrorizálták a kisebbeket. Anno még simán volt buktatás, és nálunk mindig volt 4-5 olyan, aki pár évvel idősebb volt az átlagnál… Ráadásul a tanáraink sem kesztyűs kézzel bántak velünk, a barack pecsétgyűrűvel, meg a körmös fájdalmas emlékei mindenkiben megmaradtak”
– ma már persze mosolyogva mesél minderről, és azért őt sem kellett félteni az átlagosan két osztályfőnöki intőjével félévente… Ugyanakkor a nyolc évet végig osztályelsőként, kitűnő bizonyítvánnyal végezte el.
„SZINTE CSAK SODRÓDTAM A VILÁGBAN”
A középiskolát szintén, az már inkább a pályakeresés miatt volt érdekesebb az életében. „14 évesen nem sok elképzelésem volt arról, mi is szeretnék lenni, akkor még nagyon a szüleim egyengették a sorsomat” – állapítja meg. Gépipari technikusként végzett a Mechwart András Középiskolában, majd az induló műszaki menedzser szakra jelentkezett az akkor még Ybl Miklós Műszaki Főiskola nevet viselő DE-MFK-ra. „Huszonéves koromig nem igazán volt karriercélom, érdekelt és vonzott ugyan a pénzügy és a menedzser életmód, de szinte csak sodródtam a világban” – vallja be Gyula.
A főiskolai évek alatt barátai ajánlására kezdett el dolgozni a Meló-Diáknál, másodéves volt, amikor 1998 novemberében projektmenedzser lett – és az is maradt 16 évig. Amióta irodavezető lett Debrecenben, jelentősen átalakultak a munkanapjai.
„A személyes ügyfeleim köre a munkavállalói oldalról átsúlyozódott a megbízói oldalra, a kapcsolattartás szintje feljebb tolódott. A legnagyobb kihívások közé sorolnám az értékesítést; ez egy külön szakma. Nagy feladat még a belső konfliktusok kezelése, a csapatépítés, valamint régi-új kihívás, hogy egyszerre ezer dologgal kell foglalkozni, emiatt a time-menedzsmentre nagyon oda kell figyelni”
– tudjuk meg a jelenleg 9 menedzserrel együtt dolgozó, és a csapatával több mint 70 partnercéget kiszolgáló kollégánktól.
KERTÉSZKEDÉS UTÁN PÓKERPARTIK
Persze közben nemcsak a felelősségi köre, hanem az élete is sokat változott. A szintén a HSA-családhoz tartozó feleségét is az MD-ben ismerte meg.
„Reni is nálam dolgozott… – veti közbe. – Két csodálatos kisfiút köszönhetek neki, a nagyobbik, Roland 11 éves, a kisebbik, Zsombor 7 éves, mindketten kitűnő tanulók.”
Sűrű napjaiba nem sok hobbi fér bele, régebben 5-6 évig a kertészkedés volt a legfőbb szabadidős tevékenysége, mostanra ezt a péntek esti pókerpartik váltották fel, és évente egy-két wellnesshétvége a feleségével szolgálja a feltöltődést. Jellemző az elhivatottságára a következő sztori. „Ha megkérdezik a kisebbik fiamtól, hogy mi leszel, ha nagy leszel, azt szokta felelni, Meló-Diák-irodavezető!” – meséli nevetve. és ami ennél is fontosabb: büszkén.