Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Munkatársainkat bemutató sorozatunk 35. részében a HSA Group ceglédi projektvezetőjét, Juhász Bojánát mutatjuk be.
Szolnok és Cegléd nagyjából 30 kilométerre fekszik egymástól. Nem nagy távolság, de ha belegondolunk, hogy minden nap oda-vissza meg kellene tenni, érthető, hogy sokan ódzkodnak attól, hogy innen oda járjanak dolgozni. Kivéve akkor, ha az embernek amúgy is az autóvezetés a hobbija, így tulajdonképpen a munkába és hazafelé megtett táv is „én idő” a volán mögött…
Teletank, hangos zene és céltalan vezetés
„Ha nagyon besokallok és arra van szükségem, hogy kikapcsoljak, akkor azt szoktam csinálni, hogy teletankolom az autót, felhajtok az egyik főútra, jó hangosra állítom a zenét, és csak megyek, megyek cél nélkül – árulta el kolléganőnk, Juhász Bojána, aki Szolnokon él, de a HSA ceglédi irodájában van a munkahelye. – Mivel szeretek vezetni, általában az ingázással töltött idő is szinte észrevétlenül elillan. Emlékszem, 18 évesen szereztem meg a jogosítványt, és az elején még játszottam azzal, hogy a piros lámpánál indulva próbáltam legyorsulni a mellettem lévőket, de ebből mostanra kinőttem. A vezetés szabadsága az, amit nagyon szeretek és ami ki tud kapcsolni a mindennapos mókuskerékből.” Valahol ez volt a lényege a Szelíd motorosoknak is, de Bojánának csak néha van szüksége egy kis áramszünetre, egyébként annyira szereti a munkáját, hogy az határozza meg a napjait. „Igazából még szombat vagy vasárnap este is az jár a fejemben, hogyan indul majd a hétfő, hogyan tudom megtervezni a következő napjaimat. Mondhatjuk talán, hogy kicsit munkamániás vagyok, de tény, hogy szeretem a feladataimmal kéz a kézben járó pörgést” – tudtuk meg ceglédi projektvezetőnktől.
Több pozícióban szerzett már tapasztalatot
Tavaly nyár óta dolgozik a jelenlegi pozíciójában a HSA-nál, és projektvezetőként a feladatai közé tartozik a partnerek munkaerőigényének felvétele, a kért munkavállalók toborzásának levezénylése a hirdetésfeladástól az interjúztatáson át a kiválasztásig, a szerződések előkészítése, a munkavállalók üzemorvosi vizsgálatának szervezése és a folyamatos kapcsolattartás. „Heti szinten kilátogatok az összes hozzám tartozó partnerhez akkor is, ha nincsenek aktuális problémák. Mindig jó jelen lenni, felmérni, hogy van-e valakinek szüksége bármire, mert ezzel sok konfliktus meg is előzhető – fogalmazott Bojána, aki általában 6–8 partnerrel foglalkozik, van amelyiknek napi húsz fős létszámot biztosít. – A többi HSA-irodához képest a ceglédi kisebb, de éppen ezért nagy fejlődési potenciált látunk benne, és mindannyian azért dolgozunk, hogy képesek legyünk tovább növekedni.” Fiatal kora ellenére nagy tapasztalattal rendelkezik, hiszen a projektvezetői a negyedik különböző feladatkör, amiben megfordult a cégcsoportnál, így a teljes folyamat több szakaszába belelátott. „2017-ben toborzási koordinátorként kezdtem a szolnoki irodában, ami egy tesztpozíció volt, és nem sokkal később megszűnt. De elégedettek voltak velem és én is maradni akartam, ezért ügyfélszolgálatosként folytattam, később pedig adminisztrátor lettem” – mondta el.
Fodrászattal is próbálkozott, de már megtalálta önmagát
„Sokat tanultam saját magamról a HSA-nál. Az ügyfélszolgálatos és projektvezetői munkának köszönhetően sokkal nyitottabb lettem, jobban tudok beszélgetni az emberekkel. Ugyanakkor amikor adminisztrátorként dolgoztam, rájöttem arra, hogy a papírmunka nem nekem való, jobban szeretem a szervezkedést és a kapcsolattartást” – árulta el. Ez is oka volt annak, hogy fél évre elhagyta a céget, mert az adminisztrátori pozíciót nem érezte a magáénak, és akkor nem volt más nyitott feladatkör. „Három hónapra kipróbáltam magam máshol, de az sem jött be, aztán három hónapig otthon voltam, fejben rendbe tettem, hogy mit is akarok. Ezután vezetett vissza az utam a HSA-hoz, akkor már Ceglédre, ahol éppen projektvezetőt kerestek” – emlékezett vissza. Az útkeresés korábban is jellemző volt rá, hiszen érettségi után fodrásznak kezdett tanulni, de nyolc hónap után otthagyta a tanfolyamot, amikor egy ismerőse szólt neki a toborzási koordinátori álláslehetőségről. „Nem tudtam, mit akarok csinálni, ezért a fodrászatot kicsit erőltetetten kezdtem el, de rájöttem közben, hogy nem az én világom. Hajat azóta sem vágok még ismerősöknek sem, maximum festést vállalok… – mosolyodott el. – Én a HSA-nál találtam meg önmagam, nemcsak a munka miatt, amit nagyon szeretek csinálni, hanem a légkör, a társaság miatt is. Mindig mindenki segítőkész, ha elakadok valamivel, az egyik ceglédi adminos kolléganő pedig például már tíz éve a barátnőm, középiskolai osztálytársak voltunk.”