Hiszünk abban, hogy ha korrekt a kapcsolat, akkor a munkavállaló jobban teljesít, a munkaadó hálás, és végül mindkét fél elégedett. Közvetítőként igyekszünk példát mutatni ebben, ezért életre hívtuk a „Hónap példaképe” programunkat. Hónapról hónapra elismerünk egy a HSA Groupon keresztül dolgozó, kiemelkedő hozzáállású munkavállalót. Január példaképe: Vörös Edit.
„A zene számomra pont olyan, mint a szerelem, hogy élni nélküle lehet, csak éppen nem érdemes.” Muszka Sándor erdélyi költő idézete jutott eszünkbe a Hónap példaképével folytatott beszélgetésünk során, hiszen ahogyan az kiderült, Vörös Edit élete csak a zenével lehet teljes. És ha az idézetben a „zene” szót kicseréljük a munkára, akkor is megállja a helyét a mondat: jó munka nélkül lehet élni, csak éppen nem érdemes. Edit megtalálta a számára ideális munkát, ami abból is érződött, ahogyan sugárzó hanggal mesélt róla.
Sorsszerű volt, hogy a HR-területen kötött ki
Tavaly májusban kezdett dolgozni a HSA kölcsönzött munkavállalójaként Budapesten, az NKM Energia Zrt.-nél, mint HR szolgáltatási és támogatási munkatárs. „Egy sima álláshirdetésre jelentkeztem a HSA-nál, és nem bántam meg – árulta el Edit. – Már régóta érdekelt a HR-terület, korábban egy HR-ügyintézői képzést is elkezdtem, de az akkori munkáltatóm egy idő után nem tolerálta, hogy az iskola miatt távol kellett lennem, ezért nem tudtam befejezni. Ma már sajnálom, hogy így alakult, de valahol sorsszerű volt, hogy így is megtaláltam a helyemet ezen a területen.
A HR-osztály adminisztrációs feladatait látom el, igyekszem levenni a papírmunka terhét a szakemberek válláról, hogy ők valóban a szakterületükkel foglalkozhassanak. Ellátom a teljes postázást, a levelek iktatását, a gyermekvállalási támogatást, a temetési segélyt, az egészségügyi és orvosi papírok, vagy éppen a munkáltatói igazolások kiállítását.” Sokrétű feladatát pontosan és megbízhatóan látja el. „Nagyon felelősségteljes, minden adatot, iratot határidőre küld, sokat segít a HR-osztállyal való kapcsolattartásban is. A közvetlen felettese maximálisan elégedett vele” – indokolta a HSA projektvezetője, hogy miért Editre esett a választás a Hónap példaképe díj odaítélésénél.
Kívülről is látszik, milyen jó a csapatszellem
Korábban is fontos volt a munkájában a precizitás és az emberekkel való gördülékeny kapcsolattartás, hiszen dolgozott a bankszektorban hitelelbírálóként, közvetlenül a HSA előtt pedig közel tíz évig ügyfélszolgálatos, illetve ügyfélszolgálati vezető volt egy cégnél. „Valamilyen szinten a mostani feladatköröm is ügyfélszolgálati munka, hiszen az emberek ugyanúgy hozzám fordulnak a problémáikkal, kérdéseikkel, ami viszont nagyon nagy különbség, hogy itt nem vadidegenekkel, hanem saját dolgozókkal, szegről-végről kollégákkal állok kapcsolatban” – magyarázta Edit, aki elsősorban a kiváló csapatszellem miatt szerette meg a mostani állását.
„Öten vagyunk egy szobában, és nagyon jó kapcsolat alakult ki ebben a kis csapatban. Rendkívül segítőkészek a társak, ilyen szintű egymásra való odafigyelést nem is nagyon tapasztaltam korábban. Nemrég volt nálunk egy külső cég auditálni, és ők is megjegyezték, hogy kívülről is látszik, mennyire megvan az összhang köztünk, ami jó visszacsatolás volt.” Magával a feladatival kapcsolatban az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy amikor elkezdett dolgozni, az elődje már nem volt a cégnél, ezért sokszor neki kellett beszereznie a szükséges információkat a munkájához az akkor még ismeretlen kollégáktól, de azóta könnyedén megy minden a maga útján.
Gyerekkora óta zenél, tehetségkutatón is gondolkozott
Ettől függetlenül meglepődött, amikor kiderült, hogy ő lett a Hónap példaképe a HSA-nál. „Egyáltalán nem számítottam rá, de nagyon örültem neki. Pont azért, mert az ügyfélszolgálaton az volt a legnagyobb problémám, hogy tíz évig nem éreztem azt, hogy észreveszik az erőfeszítéseimet. Itt már a díj előtt is azt láttam, hogy odafigyelnek rám, most pedig igazi jóleső megerősítést kaptam ezzel az elismeréssel” – fogalmazott Edit, aki a férjével már húsz éve egy párt alkot, és erős családcentrikusság jellemző rá. „Van egy csodálatos apukám, aki egyedül nevelt fel engem és a két húgomat, én pedig igyekszem betölteni az családösszetartó szerepét” – árulta el a Hónap példaképe, akinek az életet, ahogy a cikk elején már említettük, a zene teszi teljessé.
Zenei általános iskolába járt, furulyázott, zongorázott, oboázott, 17-18 éves kora óta pedig énekléssel foglalkozik. „Sokáig musicalekkel léptünk fel művelődési házakban, nyugdíjasotthonokban, bárhol, ahová jó szívvel hívtak minket, egyes időszakokban heti rendszerességgel. Egy idő után főállás mellett nehéz volt összeegyeztetni a próbákat és fellépéseket, így az elmúlt négy-öt évben pop-rock éneklést tanulok. Gondolkodtam, hogy jelentkezzek-e valamelyik tehetségkutatóba, de mostanában azt láttam, hogy ezek a hip-hop, tőlem távol álló stílus irányába indultak el” – válaszolta kérdésünkre. Abba persze nem hagyja a zenélést, hiszen élni lehet nélküle, csak nem érdemes.