Most, hogy a HSA Kft. betöltötte a 14. életévét, kicsit gondolkodóba estünk. Elmélkedtünk azon, hogy a 2000-es indulásunk óta honnan hová jutottunk, és mindeközben mennyit változott a munkaerő-kölcsönzés Magyarországon. Úton a vadgazdaságtól a vállalati stratégiáig.
A HSA Kft. 2000-ben azzal a céllal kezdte meg tevékenységét, hogy betömjön egy piaci rést, azaz Kelet-Magyarországon meghonosítsa a munkaerő-kölcsönzést. Indulásunkkor az volt az egyik legnagyobb nehézségünk, hogy nem volt fellelhető az elméleti háttér, nem rendelkeztünk egyetlen könyvvel sem, amelyből kiolvashattuk volna, miként lehet legitim formában működtetni a háromszereplős – a munkavállaló, a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között kialakuló – jogviszonyt Magyarországon. Mindent autodidakta módon, a saját bőrünkön megtapasztalva kellett megtanulnunk.
Inspirációból nem volt hiány, hiszen Debrecenben több nagytermelő vállalat működött, amelyek akár 1000 feletti létszámmal dolgoztak, sok esetben időszakosan is. Emlékezhetünk a gördülő csapágyművekre, a tejgyárra, a baromfifeldolgozó üzemre vagy a dohánygyárra. Az elmúlt 14 évben komolyan átrendeződtek a piaci viszonyok, ezeknek a nagyvállalatoknak jelentős része kivonult vagy tönkrement. Kénytelenek voltunk új piacok felé nyitni, lassan Kelet-Magyarországon is ipari parkok létesültek, a hazánkba érkező multinacionális cégek pedig már kultúrájukban hordozták a munkaerő-kölcsönzést, amelyet Nyugat-Európában a vállalati stratégia részeként alkalmaztak.
Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy idehaza is lehessen vállalati stratégiáról beszélni a munkaerő-kölcsönzés kapcsán. Sokáig, amikor tárgyalásokra jártunk, úgy fogadtak minket, mint valamiféle modern „rabszolgatartókat”, ennek a negatív sztereotípiának pedig a 2000-es évek elejének, mai szemmel nevetséges törvényi intézkedései ágyaztak meg. Sarkosítva semmilyen módon sem szabályozták a munkaerő-kölcsönzést, így amolyan vadgazdaságként működött. A problémát többek között az jelentette, hogy nem határozták meg a kölcsönzött munkavállalók alapbérét, így a kollektív szerződés alapján a belsős munkaerő hiába keresett a minimálbér felett, a kölcsönzött dolgozók csak a létminimumot kapták. A két foglalkoztatási forma között kinyílt az olló, ezért hosszú évekig megbélyegezték a munkaerő-kölcsönzést.
Szerencsére ma már erről szó sem lehet, az ekvivalencia elv biztosítja, hogy idővel minden kölcsönzött munkavállalót ugyanazok a feltételek illetnek meg, mint az azonos munkakörben foglalkoztatott belsős dolgozókat. A munkaerő-kölcsönzés napjainkban már nem az olcsóságról szól (bár még mindig vannak költséghatékonyságot elősegítő jellemzői), hanem az adminisztráció megkönnyítéséről, a létszámgazdálkodásról és a vállalati stratégiáról.
Az elmúlt 14 évben rengeteget változtunk, a munkaerő-kölcsönzés mellett beindítottuk új üzletágainkat, a munkaerő-közvetítést, a felnőttképzést és a bérszámfejtést is. Túléltük a piaci és törvényi változások hullámait. Ugyanakkor 14 évesen mégiscsak a serdülőkorunkat éljük. Ha a jogalkotók továbbra is teret engednek ennek a szolgáltatási formának, a saját szemléletünkkel hisszük, hogy a HSA Kft. megéli az időskort is. Sőt, túlélhet bennünket.