loader image

Nyugdíjas nagymama, és 110 százalékos munkát végez

Hiszünk abban, hogy ha korrekt a kapcsolat, akkor a munkavállaló jobban teljesít, a munkaadó hálás, és végül mindkét fél elégedett. Közvetítőként igyekszünk példát mutatni ebben, ezért életre hívtuk a „Hónap példaképe” programunkat. Hónapról hónapra elismerünk egy a HSA-n keresztül dolgozó, kiemelkedő hozzáállású munkavállalót. Augusztus példaképe: Magyarné Kökény Ágnes.

Decemberben már három éve lesz, hogy Magyarné Kökény Ágnes a HSA-n keresztül munkát vállalt a jászberényi Amond Kft.-nél. Itt két műszakban többnyire háztartási és kereskedelmi hűtőszekrényekbe huzalpolcok és huzalkosarak, valamint logisztikai tárolókocsik, például bevásárlókocsik oldalfalának gyártásában vesz részt. Hogy milyen kiemelkedő munkát végez, arról kollégánk mesélt.

Igazi példakép lehet a mai fiatalok számára

„2015 decemberében egy teljesen más munkakörből került az Amond Kft.-hez már nyugdíjazása után, amelynél jelenleg is betanított munkát végez. Annak ellenére, hogy már nyugdíjaskorú, sohasem kért megkülönböztetett figyelmet sem tőlünk, sem a partnercég vezetőitől, akik maradéktalanul meg is vannak elégedve Ágnessel. A 100 százalékos teljesítményt minden hónapban nemcsak, hogy eléri, de túl is szárnyalja. Igazi példakép a mai fiatalok számára nemcsak a munkájával, hanem a megbízható és lelkes hozzáállásával is” – jellemezte Ágnest az őt a díjra felterjesztő jászberényi HSA-iroda projektvezetője, Gallai Gábor.

A jászberényi üzemben teljesítménybérezéssel motiválják a dolgozókat, adva van egy napi norma, hogy az adott alkatrészből hány darabot kell legyártani a nyolcórás műszak alatt. Ha valaki ezt túlteljesíti, akkor arányosan több pénzhez jut. „Nekem átlagosan 106–110 százalékosra jön ki a normám, tehát a napok többségében sikerül túlteljesíteni az elvárt mennyiséget – árulta el érdeklődésünkre Ágnes. – Persze vannak jobb és rosszabb napok, nem mindegy, hogy melyik munkafolyamatot végzi az ember, mert vannak könnyebbek és nehezebbek. Érdekes módon én azokat is szeretem, amikkel nem mindig tudom túlteljesíteni a normát, de ugyanakkor nagyobb kihívást jelentenek.”

Az anyagi szempontok sem voltak másodlagosak

Amikor Ágnes elmesélte nekünk, hogy hegesztő- és présgépekkel dolgozik, egyből arra voltunk kíváncsiak, hogyan bírja, hiszen fizikailag is megterhelő munkafolyamatról lehet szó. „Nem mondom, hogy nem fáradok el a nap végére, de szerencsére jól bírom. Többségében állómunkát végzünk, de amikor le lehet ülni, én akkor is inkább állok, mert úgy jobban szeretem. Azelőtt 37 évig teljesen másfajta munkám volt, de ebben most jól érzem magam. Örültem is a HSA-s díjnak, mert mégiscsak egy elismerése a munkámnak. Őszintén szólva nagyon meglepődtem rajta, amikor felhívtak, nem is gondoltam, hogy ilyesmivel foglalkoznak a cégek manapság…” – mesélte Ágnes.

2015 nyarán a nőknek 40 éves munkaviszony után járó korkedvezménnyel ment nyugdíjba, de néhány hónap otthon töltött idő után újra munkába állt a HSA-nál jelentkezve. „Megváltoztak az életkörülményeim, és még éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy dolgozzak. Persze az anyagi szempontok sem voltak másodlagosak” – emlékezett vissza Ágnes, aki jelenleg a több mint 120 embert foglalkoztató jászberényi üzem legidősebb munkavállalója. Hogy meddig csinálja még? „Ez sok mindentől függ. Egyrészt attól, hogy az egészségem hogy szolgál, hiszen ebben a korban már nem tudhatjuk, hogy mi lesz pár hónap múlva. Másrészt a családomtól, hiszen a lányoméknál érkezik a negyedik unokám” – osztotta meg velünk az örömhírt.

A munkájában is szem előtt tartja, hogy a család az első

Ágnes már háromszoros nagymama, a fia részéről van három unokája, akik közül a legidősebb kisiskolás, a legfiatalabb pedig lassan fél éves lesz. „Munka mellett kicsit fárasztóbb a nagymama szerepnek is megfelelni, de minden csak szervezés kérdése. A két műszakos munkarendben kifejezetten jó, hogy rugalmasabban be tudok segíteni a menyemnek, ha szüksége van rá. Hogy a munkát meddig folytatom, az attól is függ, hogy a lányomnak hogyan alakul az élete az első babájukkal, hiszen a család az első” – zárta szavait Ágnes.