Lényegtelen, hogy milyen pozícióra jelentkezünk, mindig van esély rá, hogy belefutunk egy nem szokványos állásinterjús kérdésbe. Pl.: mit tennél, ha arra ébrednél, hogy egy elefánt van a kertedben? Elmondjuk, mire kíváncsiak az értelmetlennek tűnő kérdésekkel, és hogyan jöhetsz ki belőlük jól!
Persze nem az ilyen kérdések alkotják majd az állásinterjú fő sodrát, így elsősorban továbbra is érdemes felkészülni saját magunkból (tudjunk összetetten mesélni a karrierünkről, szakmai tudásunkról, tapasztalatainkról) és az adott cégből, amelynél dolgozni szeretnénk. Már csak azért is, mert ezekre a fentebb említett furcsa kérdésekre nem lehet előre készülni, hiszen nem tudhatjuk, hogy az adott helyen éppen mivel lepnek meg minket. A cél pedig pontosan a meglepetés – az, hogy kizökkentsenek az állásinterjúra magadra öltött szerepedből, és megismerjék, mi rejlik a gondosan megtervezett, legjobb énedet mutató álarc mögött.
A felmérések szerint a pályázók 90 százaléka nem tud mit kezdeni az ilyen váratlan kérdésekkel, egyszerűen leblokkolnak tőlük. Ha viszont tudjuk, mire megy ki a játék, akkor nem kell félnünk ettől a teszttől, sőt a magunk javára fordíthatjuk! A legtöbb esetben nem a lexikális tudásunkat akarják ellenőrizni ezekkel a kérdésekkel, hanem azt, hogy tudunk-e gondolkodni, és hatékonyan lereagálni a rendkívüli szituációkat. Ennek szellemében nézzünk meg néhány példát!
„Mesélj egy viccet!”
Mindenki hallott már ezer viccet, sőt valószínűleg mindenki megpróbálkozott már néhány poén előadásával is több-kevesebb sikerrel. Itt azonban nem Showder Klub-szintű előadásmódot várnak tőled, hanem arra kíváncsiak, hogy váratlanul elő tudsz-e állni valamivel. Mert biztos, hogy ismersz legalább egy viccet, de hirtelenjében fel is tudod idézni? Nem elég tudni valamit, a megfelelő pillanatban elő is kell tudni rántani a szürkeállományból.
„Mit tennél, ha arra ébrednél, hogy egy elefánt van a kertedben?”
Erre sincs nagyobb esély, mint a lottó ötösre, de ez ráadásul nem is olyan szituáció, amin valaha bárki is elgondolkodott magában. és pont ez a lényeg benne, a kérdező egy ilyen kérdésnél nem arra kíváncsi, hogy tudod-e fejből a rendőrség vagy tűzoltóság telefonszámát. Azt szeretné látni, hogyan gondolkodsz. Elő tudsz-e állni valami kreatív válasszal.
„Sportoltál valaha valamit? Ha igen, milyen pozícióban?”
Ez egy olyan kérdés, ami túlmutat az alapvető válaszlehetőségeken. Mert persze mondhatod azt, hogy A) igen, fociztam, kapus voltam, vagy B) nem, inkább zongoráztam. De nem ez érdekli a kérdezőt, hanem megint csak a kreativitásod. Például válaszolhatod azt is, hogy nem sportoltam igazolt játékosként, de ha ma el kellene kezdenem valamit, akkor kézilabdáznék, és védőjátékos lennék, mert lenyűgöz az a részleteiben összehangolt csapatmunka, ami kell a fal hatékony védekezéséhez. Vagy futnál, mert az megtanít arra, hogy kitartó munkával nagy dolgokat lehet elérni. érzed már?
„Melyik a kedvenc állatod?”
Mindegy, hogy a kutyákat vagy a macskákat szereted-e, ez megint egy olyan kérdés, amelynél nem ez számít igazán, hanem az, hogyan tudod a magad javára fordítani. Például mondhatod azt, hogy a kacsa, mert ahogyan úszik a víz felszínén, hihetetlenül nyugodtnak tűnik, miközben a víz alatt kőkeményen dolgozik.