Nincs is annál jobb érzés, mint amikor gyarapodik a cégünk, és egyre több munkavállalóra van szükségünk. Aztán mihelyt eléri a foglalkoztatottak létszáma a 25 főt, kénytelenek vagyunk megbarátkozni a rehabilitációs hozzájárulással. Mi ez pontosan, és mit tehetünk vele?
A rehabilitációs hozzájárulás azt hivatott ösztönözni, hogy minél több megváltozott munkaképességű munkavállaló találja meg a helyét a munkaerőpiacon. Ahogyan azt korábbi cikkeinkben, a Munkaerőpiacon Maradás Egyesület és Csontos Irén története kapcsán is érzékeltettük, a HSA ezt kifejezetten hasznos és értékteremtő kezdeményezésnek tartja. Ugyanakkor be kell látnunk azt is, hogy vannak olyan működési területek, ahol egy felelős cégvezető nem tudja megteremteni a feltételeit annak, hogy megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmazzon. Márpedig ha a foglalkoztatottjainak a létszáma eléri a 25 főt, ezt kötelezően meg kell tennie, különben fizetheti a rehabilitációs hozzájárulást. De lássuk inkább a törvény szavát:
„Minden munkaadó rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 százalékát.”
Magyarán, ha van 25 munkavállalónk, akkor kötelesek vagyunk legalább egy megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatni. Ha van 40 dolgozónk, akkor már minimum kettőt, mindig a teljes létszám 5 százalékának megfelelően. Ha nem tesszük ezt meg, fizetünk, mint a katonatiszt. Minden egyes megváltozott munkaképességű munkavállaló után, akit nem veszünk fel, holott kötelező lenne, évi 964 500 forintot kell befizetnünk az államkasszába rehabilitációs hozzájárulás címén.
Ha cége nem tud megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmazni, de szeretné megspórolni a rehabilitációs hozzájárulási díjat is, akkor legfeljebb 24 főt foglalkoztasson saját állományban. Több dolgozóra ettől persze még lehet szüksége, a 24 feletti létszámot azonban kiszervezheti munkaerő-kölcsönzésbe is. Ebben az esetben ugyanis az alkalmazott a kölcsönbeadó cég statisztikai létszámába számít majd bele, így az is köteles megfelelni a törvényben előírtaknak. Tehát emiatt nem jut munkához kevesebb megváltozott munkaképességű dolgozó, és nem fizetnek be kevesebb rehabilitációs díjat, csupán a kölcsönbeadó cég átvállalja ezt a kötelezettséget.
A munkaerő-kölcsönzés a napi rutint sem befolyásolja: a kölcsönzött beosztott ugyanott végzi a munkáját, ugyanaz lesz a felettese, ugyanazért a bérért dolgozik és ugyanabban az időbeosztásban, csak éppen egy másik cégnél jelentik be. A munkavállalót semmilyen hátrány sem éri (erről a Munka Törvénykönyve gondoskodik), a munkaadó pedig pénzt nyer. A HSA által kínált munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás összege ugyanis a közelébe sem ér az egyébként kötelezően befizetendő rehabilitációs hozzájárulás költségének.
Ráadásul a HSA-val a pénzen túl időt és energiát is spórolhat. A munkaerő-kölcsönzéssel levesszük a válláról az adminisztráció, a bérszámfejtés, a ki- és beléptetés, sőt akár a toborzás és a szakemberpótlás terhét is. Egyébiránt, a munkaerő-kölcsönzés cége karrierrendszerének is kulcseleme lehet. Ha a kölcsönzött dolgozó jól teljesít, motivációt jelenthet számára, hogy idővel bekerüljön a 24 fős saját állományba, amikor onnan távozik valaki a természetes fluktuáció miatt.
Spóroljon pénzt, időt és energiát a HSA-val! Kérjen ajánlatot ide kattintva!