Nincs is annál jobb érzés, mint amikor gyarapodik a cégünk, és egyre több munkavállalóra van szükségünk. Aztán mihelyt eléri a foglalkoztatottak létszáma a 25 főt, kénytelenek vagyunk megbarátkozni a rehabilitációs hozzájárulással. Mi ez pontosan, és mit tehetünk vele?
A rehabilitációs hozzájárulás azt hivatott ösztönözni, hogy minél több megváltozott munkaképességű munkavállaló találja meg a helyét a munkaerőpiacon. Ahogyan azt korábbi cikkeinkben, a Munkaerőpiacon Maradás Egyesület és Csontos Irén története kapcsán is érzékeltettük, a HSA ezt kifejezetten hasznos és értékteremtő kezdeményezésnek tartja. Ugyanakkor be kell látnunk azt is, hogy vannak olyan működési területek, ahol egy felelős cégvezető nem tudja megteremteni a feltételeit annak, hogy megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmazzon. Márpedig ha a foglalkoztatottjainak a létszáma eléri a 25 főt, ezt kötelezően meg kell tennie, különben fizetheti a rehabilitációs hozzájárulást. De lássuk inkább a törvény szavát:
„Minden munkaadó rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 százalékát.”
Magyarán, ha van 25 munkavállalónk, akkor kötelesek vagyunk legalább egy megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatni. Ha van 40 dolgozónk, akkor már minimum kettőt, mindig a teljes létszám 5 százalékának megfelelően. Ha nem tesszük ezt meg, fizetünk, mint a katonatiszt. Minden egyes megváltozott munkaképességű munkavállaló után, akit nem veszünk fel, holott kötelező lenne, évi 964 500 forintot kell befizetnünk az államkasszába rehabilitációs hozzájárulás címén.
Mi lehet a mindenkinek megfelelő megoldás?
Ha cége nem tud megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmazni, de szeretné megspórolni a rehabilitációs hozzájárulási díjat is, akkor legfeljebb 24 főt foglalkoztasson saját állományban. Több dolgozóra ettől persze még lehet szüksége, a 24 feletti létszámot azonban kiszervezheti munkaerő-kölcsönzésbe is. Ebben az esetben ugyanis az alkalmazott a kölcsönbeadó cég statisztikai létszámába számít majd bele, így az is köteles megfelelni a törvényben előírtaknak. Tehát emiatt nem jut munkához kevesebb megváltozott munkaképességű dolgozó, és nem fizetnek be kevesebb rehabilitációs díjat, csupán a kölcsönbeadó cég átvállalja ezt a kötelezettséget.
A munkaerő-kölcsönzés a napi rutint sem befolyásolja: a kölcsönzött beosztott ugyanott végzi a munkáját, ugyanaz lesz a felettese, ugyanazért a bérért dolgozik és ugyanabban az időbeosztásban, csak éppen egy másik cégnél jelentik be. A munkavállalót semmilyen hátrány sem éri (erről a Munka Törvénykönyve gondoskodik), a munkaadó pedig pénzt nyer. A HSA által kínált munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás összege ugyanis a közelébe sem ér az egyébként kötelezően befizetendő rehabilitációs hozzájárulás költségének.
Ráadásul a HSA-val a pénzen túl időt és energiát is spórolhat. A munkaerő-kölcsönzéssel levesszük a válláról az adminisztráció, a bérszámfejtés, a ki- és beléptetés, sőt akár a toborzás és a szakemberpótlás terhét is. Egyébiránt, a munkaerő-kölcsönzés cége karrierrendszerének is kulcseleme lehet. Ha a kölcsönzött dolgozó jól teljesít, motivációt jelenthet számára, hogy idővel bekerüljön a 24 fős saját állományba, amikor onnan távozik valaki a természetes fluktuáció miatt.
