loader image

Aki megtoldotta a 35 ezres fizetést egy nullával

Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Kollégáinkat bemutató sorozatunk 12. részében a HSA békéscsabai projektvezetőjét, Nagy Andrea Mariettát mutatjuk be.

Szóval van ez az álomfüzet. Nagy Andrea Marietta kolléganőnk így nevezi azt a kis füzetet, amelyben leírja – nem is az álmait, hanem inkább – a céljait. Nemcsak egyszerűen vágyak listája ez, hanem személyes projekteké, amelyekhez szigorú határidők tartoznak, hogy mit meddig kell teljesítenie. „Szeretek tervezgetni, tudni, hogy mi a következő lépés, mert ezek motiválnak – mesél az álomfüzet jelentőségéről. – Jó érzés, amikor kipipálhatok egy-egy célt, ami már teljesült, de a legjobb, amikor visszafelé lapozgatok a füzetben, és látom, hogy honnan hová jutottam. Például amikor még varrónőként dolgoztam, és az első teljesítményalapú fizetésem 35 ezer forint volt, nem hittem volna, hogy ezt meg lehet toldani egy nullával. Ma már tudom, hogy képes vagyok rá.”

Már gyerekként besegített anyja kisboltjában

Ahhoz, hogy eljusson idáig, sok akadályt kellett legyőznie: minden egyes megvalósult álom mögött kemény munka húzódik. Hamar megismerkedett a dolgozó ember mindennapjaival édesanyja kis élelmiszerboltjában, hiszen már gyerekként gyakran besegített. „Ez annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ha nagy leszek, én is kereskedőnek állok” – emlékszik vissza, és ennek megfelelően kereskedelmi szakközépiskolába járt. Innen kikerülve dolgozott kisebb és nagyobb üzletekben, volt kasszás, árufeltöltő, boltvezető-helyettes. „Mindig próbáltam a magasabb pozíciók felé törni, mert amikor már kitanultam a feladataimat, elkezdett hiányozni valami” – árulja el. Végül kislánya, Lili születése után nem a kereskedelembe ment vissza dolgozni, mert a sokszor estig való nyitvatartási idő nem volt összeegyeztethető a bölcsődével, ekkor következett egy rövid időszak varrónőként.

Később belépett a családi vállalkozásba, amelyben mezőgazdasági munkákra, például címerezésre toborzott munkaerőt. „Segítettem a szervezésben, szállításban, bérszámfejtésben, felügyeltem a dolgozók munkáját csoportvezetőként, tehát mindenbe belekóstoltam kicsiben, de egy idő után úgy éreztem, tovább kell lépnem, hogy fejlődhessek” – fogalmaz Andrea, aki még konkurensként egy projekten keresztül ismerkedett meg a HSA-ból Farkas Adriánnal és Molnár Györggyel. Adrián javasolta neki, hogy küldje el az önéletrajzát cégünkhöz, majd nálunk folytatta.

Ezt a munkát csak teljes lángon égve lehet jól csinálni”

Nem indult könnyen a HSA-s karrierje, 2015 márciusában a szarvasi irodánkban kezdett, ahol az első projektjében élelmiszeripari mérnököket kellett toboroznia egy partnerünkhöz. „Nem jártam sikerrel, pedig mindent beleadtam, ha kellett álló nap magam osztogattam a szórólapokat is. De ezen a területen nem volt tapasztalatom, korábban mezőgazdaságba toboroztam. Kaptam egy új esélyt a cégtől, átkerültem a békéscsabai irodába, ahol egy olyan projekten dolgozhattam, amelyben az előző munkámból már ismertem a partnert. 80-90 fős létszámot szerveztem napi szinten, 8-10-12 órás beosztásokkal” – teszi hozzá, majd az első sikeres projektet követte a többi, ma már diákokkal is foglalkozik és van, ahol akár egyik napról a másikra kell 0-120 fő közötti létszámigény-ingadozást kezelnie.

„Amióta a HSA-nál vagyok, azóta jöttem rá, hogy a korábbi munkáimban mit hiányoltam. Az újdonság varázsát, a folyamatos kihívásokat és a tanulást, amit itt megkapok. Alapvetően szeretek emberekkel foglalkozni, ezt már anyu kisboltjában is tudtam magamról, de az a pörgés, ami emellett még ezzel a munkával jár, nagyon motivál. Mindig adódik egy-egy váratlan helyzet, amit kezelni kell, és az esetek 90 százalékában tudom is, hogyan tegyem, a maradékban pedig utánajárok valaki segítségével. Ezt a munkát csak teljes lángon égve lehet jól csinálni, nem is vagyok olyan, aki délután négykor már órát nézegeti, hogy mikor mehet haza” – magyarázza.

Disneylandet is kipipálná az álomfüzetében

Egyedül neveli kilenc éves kislányát, Lilit, akivel albérletben laknak Békéscsabán. „Amikor ide költöztünk Dévaványáról, kicsit féltem, hogy mit szól majd hozzá, de szerencsére nagyon tetszett neki az ötlet. Már az első nap azzal jött haza az iskolából, hogy kilenc új barátnőt szerzett – mosolyog Andrea, aki azt is elárulta, hogy Lili gyakran ott van vele az irodában, amíg ő még dolgozik. – Jól érzi magát ott, és a kollégák is szeretik.” Lili édesanyjához hasonlóan aktív, a suli mellett hegedül, táncol és egy énekkarban is énekel, amellyel elnyerte az országos Arany Páva Nagydíjat. „Büszke vagyok rá, nagyon önálló kislány és kiváló tanuló, bár amióta egy hónapja megkapta Hógolyót, a máltai selyemkutyánkat, becsúszott neki egy hármas, azt ki kell javítania” – jegyzi meg Andrea, aki nem bort iszik és vizet prédikál a tanulás fontosságáról, hanem példát is mutat Lilinek. A munka mellett azért is költöztek Békéscsabára, mert a helyi főiskolán elkezdte a pénzügy-számvitel szakot, és már tervezi a gazdálkodás-menedzsment felvételét is.

„Nekem kétfajta kikapcsolódásom van – árulja el. – Az egyik, hogy jókedvű, pozitív gondolkodású emberek társaságát keresem, amilyenek például a kollégáim, a másik pedig a tanulás, ami egyfajta életformám. Ha ezt a két szakot elvégzem, utána is folytatni fogom, például a pszichológia érdekel.” Már ez is szerepel az álomfüzetben, de a legközelebbi cél és határidő Lili miatt fontos. „December 24-ig meg kell vennem a jegyeket Disneylandbe, hogy jövőre megnézhessük Párizsban” – avat be minket egy megvalósításra váró álomba. Milyen jó lesz majd ezt is kipipálni!