Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Kollégáinkat bemutató sorozatunk 18. részében a HSA szarvasi munkatársát, Nemes Ferencné Erikát mutatjuk be.
Tudjuk, hogy nem illik egy nő életkoráról értekezni, de Erika esetében muszáj kivételt tennünk. Ahogyan ő fogalmazta meg nevetve, „két hatosból áll” a kora, ezt azonban mi egyáltalán nem érzékeljük. A papírforma szerint a nyugdíjasok tipikus életét kellene élnie a szarvasi otthonában, annál is inkább, hogy 2012-ben elméletileg nyugdíjba vonult, ám ehelyett ő azóta is dolgozik. Sokszor olyan elánnal, amit a fiatalabbak is megirigyelhetnének. Nem véletlen, hogy tavaly őt választották meg a szarvasi HSA-irodában az év dolgozójának.
600 munkavállalót toboroz a szezonban
„42 évet és tíz hónapot dolgoztam egy vasipari cégnél Szarvason, amire nagyon büszke vagyok, hogy ilyen hosszú időn keresztül igényt tartottak a munkámra. Onnan mentem nyugdíjba, de azt éreztem, hogy nem akarok egy fotelben ülve, a tévében sorozatokat bámulva megöregedni, hanem van még bennem erő és lelkesedés, hogy tegyek valamit” – árulta el Erika. Az említett vasipari cégnél többek között a diákok foglalkoztatása is a feladatai közé tartozott, ennek révén ismerkedett meg cégünk régióvezetőjével, Farkas Adriánnal, aki a nyugdíjba vonulása után a HSA-hoz invitálta. „A vasipari cégnél nyári időszakban napi ötven diákkal dolgoztunk, sokkal többen akartak a szünidőben dolgozni, mint manapság” – emlékezett vissza Erika, aki már nyugdíjasként kezdetben műszakvezetőként segített be a diákok és később a felnőtt munkavállalók mellett, majd 2014-től került a HSA szarvasi irodájába adminisztrátorként. Ma részben hozzá tartozik az iroda legnagyobb projektje: szezonális munkára kb. 750 főt foglalkoztatnak a Pioneer számára, ebből 600 fő toborzása Erika feladatai közé tartozik. „A toborzás mellett a kapcsolattartás a munkavállalókkal, a tájékoztatók szervezése, a műszakok összeállítása, a szerződések, orvosi papírok rendezése is nagy odafigyelést igényel – tudtuk meg Erikától. – Mivel szezonális munkáról van szó, a nyári időszak nagyon kemény nálunk mindenkinek. Én például januártól májusig csak négy órában dolgozom, de májustól ha kell, reggeltől estig is vállalom a munkát.”
Háromszoros nagymamaként is helytáll
Mint mondja, világ életében emberekkel foglalkozott, és nagyon szereti a szervezkedést: a vasipari cégnél is rá bízták a dolgozók gyerekeinek tartott Mikulás-ünnepségek lebonyolításától kezdve a Nőnapok megtartásáig a közösségi programokat. A HSA-nál végzett munkájában is azt szereti a legjobban, hogy emberekkel kell kapcsolatot tartania. „Néha persze nem könnyű 600 ember ügyeit intézni, de engem nem zavar az sem, ha hétvégén vagy este hívnak. Múltkor a fiammal ebédeltem, és közben legalább ötször hívtak munkaügyben, ami nem meglepő, mert szinte folyamatosan csörög a telefonom. Próbálok mindenkivel szót érteni, mert jó érzés, ha segíthetek az embereknek” – árulta el Erika, akinek a fia és családja Szegeden él a három unokájával. Igyekszik a nagymama szerepnek is megfelelni a munkája mellett. „A nyári időszakban ez nehezebb, mert ilyenkor tényleg látástól vakulásig dolgozunk, de év közben több lehetőségem van velük lenni. Havonta egyszer-kétszer biztosan találkozunk. A 12 éves nagyobbik lányunokám versenyszerűen úszik, a nyolc éves fiú most lesz másodikos az iskolában, a kisebbik lány pedig két éves” – mesélt büszkén az unokáiról.
Vízi színház, romantikus könyvek, Montenegró
Szarvason élt világ életében, és gyakran megfordul a híres vízi színházban. „Legutóbb a Lili bárónő című darabot láttam, de folyamatosan szervezzük a programokat a két barátnőmmel. Kirándulni is szoktunk együtt, ha pedig egyedüli programra vágyom, akkor a kezembe veszek egy romantikus regényt, és olvasok” – mesélte Erika, hogy a munka mellett mivel szokott kikapcsolni. Hangsúlyozta, hogy a szezonális időszakhoz hasonló nehezebb hónapok előtt vagy után mennyire fontos, hogy az ember kipihenje magát. Ő idén Montenegróban töltődött fel egy szervezett buszos utazás keretében. „Nagyon jó volt, mert teljesen el tudtam engedni a munkával kapcsolatos gondolataimat. Kell néha egy kis áramszünet” – mosolyodott el. Hogy meddig dolgozik még, azt nem tudja pontosan megmondani. „Jó géneket örököltem, biztos ez is számít. Adrián már viccelődött azzal, hogy ha így folytatom, nyolcvan évesen is az irodában leszek. Amikor ide kerültem, sok mindent meg kellett tanulnom, ami hatvan év felett már nehezebben megy. De mindenbe belejöttem, úgyhogy ma már nincs olyan, amitől megijednék, vagy azt mondanám, erre nem vagyok képes. Sokat kaptam itt, és az biztos, hogy amíg a lábam és az agyam bírja, addig dolgozni akarok, mert hihetetlenül élvezem és szeretem a munkámat” – erősítette meg szándékát. Mi mást kívánhatnánk: sok erőt és egészséget hozzá!