Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk, és szeretnénk megmutatni az ezerféle arcunkat, amelyek a HSA betűk mögött bújnak meg. Sorozatunk első részében cégvezetőnk, Papp Imre. Az ember.
A sas rárepült. úgy rugaszkodott el lábaival a faágról, mint olimpiai bajnok úszó a rajtkőről. Fejest ugrott a mélybe. Testét áramvonalasra húzta, kilőtt nyílként suhant a víz felé. A felszínhez érve hatalmas szárnyait kitárva behúzta a féket. Karmait, a hatalmas csipeszeket használva felcsípte a halat a víz alól. Két másodperc volt az egész. Az élmény örök.
A National Geographic természetfilmjeiben bárki megnézheti a sast vadászat közben. élőben viszont csak keveseknek adatik meg, mert nagyon nehezen megközelíthető állatról van szó. Szeme, mint a sasé… Papp Imi – ahogy ötpercnyi beszélgetés után már nevezi az ember – a kevés szerencsés közé tartozik. ő már látott sast bevetés közben.
„Ha kellően odafigyelsz a természetre, nem zavarod meg, egy idő után befogad, és megmutatja a csodáit. így sikerült egy túra alkalmával a sast is megnéznem halászat közben. De olyan is előfordult, hogy egy róka annyira elbambulva jött velem szemben, hogy a lábammal dobbantanom kellett, nehogy nekem szaladjon – árulja el Imi, aki általános iskolás kora óta élvezi a természet közelségét, önindíttatásból túravezetői tanfolyamokat is elvégzett. – Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a természetet, csendre és nyugalomra van szükség. Ha egy nagyobb csoport túrázik, erre nincsen lehetőség. Engem a túrázásnak az az aspektusa érdekel, amikor a természet befogad.”
Ez a hobbi érezhetően egyfajta ellenpontozása is a hétköznapoknak. Korán belecsöppent a rendszeres munka világába, 1996-ban még főiskolásként került projektvezetőnek a Meló-Diákhoz Debrecenben. Három évvel később szerezte meg az első diplomáját műszaki menedzser szakon, és addig folyamatosan a Meló-Diáknál dolgozott, majd egy rövid értékesítői kitérőt követően 2000 decemberében már a HSA induló projektjeit vitte.
„Alapvetően reál beállítottságú voltam, a középiskolában emelt óraszámban tanultam matematikát és fizikát, ezért jelentkeztem műszaki szakra. Közben belecsöppentem a HR-világba, és végigjártam a szamárlétrát. Meg kellett tanulnom kommunikálni az emberekkel függetlenül attól, hogy honnan érkeztek, milyen a státuszuk. Tárgyaltam diákokkal, felnőtt munkavállalókkal, termelésvezetőkkel, cégvezetőkkel. Ismerem a társadalom problémáit a munkavállalók által, de ugyanakkor tisztában vagyok a munkáltatók nehézségeivel is. és élvezem, amikor sikerül olyan szituációkat kialakítanunk, amelyben mindenki nyer. én is folyamatos fejlődésben, tanulásban vagyok.”
Utóbbi mondatot szó szerint is vehetjük, hiszen 2004-ben HR-menedzserként is végzett, jelenleg pedig a műszaki menedzser mesterszakon tanul. Büszke arra, hogy van olyan targoncás munkavállaló a HSA kölcsönzött dolgozói között, akit még több mint tíz éve ő vett fel, és vannak olyan partnercégek, akiknek hasonlóan régóta tartja az adott szavát. Azt vallja, hogy az emberekkel való kapcsolatápolásban kulcsfontosságú az élettapasztalat, ő pedig próbál nyitott lenni a világra.
„Szeretem, ha be tudom helyettesíteni magam különböző szituációkba. Ezért is gyűjtöm az élményeket. Régi álmom volt a búvárkodás, így amikor volt lehetőségem rá, elvégeztem egy tanfolyamot. Egyszer belekerültem egy több ezer fős barrakudarajba, zseniális látvány volt. Sok dolog van még a bakancslistámon, szeretnék egy nap beülni egy raliversenyző mellé, és az anyósülésről taposni a képzeletbeli féket. Kívülről nézve nem tudom érzékelni azt a teljesítményt.”
Most más kihívások vannak Imi életében, hiszen kilenc hónapos a kisfia, Máté.„átértékelődtek a dolgok, az ember szülőként már nem öncélúan éli az életét, hanem az első helyre a gyermek lép. Az az idő, amit korábban hobbival, barátokkal töltöttünk, most Mátéra koncentrálódik. De néhány év múlva már őt is be lehet majd vonni az élménygyűjtésbe. Remélem, egy nap a szemébe nézhetek, amikor felveszi a búvármaszkot!”