Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk, és szeretnénk megmutatni a sokféle arcunkat, amely a HSA betűk mögött bújik meg. Sorozatunk 5. részében Vitos Albert, cégünk munkaerő-közvetítési üzletágának vezetője.
„A román nyelv nemcsak egy tantárgy, hanem beszélik is azt az emberek?” – viccelődött a hazai stand up műfaj egyik nagyágyúja, a Szomszédnéni Produkciós Iroda a székelyföldi élettapasztalatára alapozva. Arrafelé az iskolában magyarul és románul is tanulnak a gyerekek, de hiába élnek technikailag Romániában, hiába vannak románul kiírva az utcanevek is, a magyar lakta településeken mindenki a magyart használja.
„A mi falunkban csak a rendőrök beszéltek románul” – teszi hozzá Vitos Albert kollégánk, aki Székelyföldről, közelebbről pedig az alig több mint 1900 lelket számláló Csíkszentgyörgyről származik. „Emlékszem, amikor 13-14 évesen kiváltottam az első személyi igazolványomat, a rendőrségen kellett intéznem. Az anyanyelvi román ügyintéző egy árva szót sem tudott magyarul, úgyhogy nekem kellett románul megértetnem magam. A végén megkérdezte, hogy hol tanultam meg ilyen jól románul, és amikor mondtam neki, hogy az iskolában, nem akarta elhinni” – mesél Albi (ahogy nálunk mindenki hívja őt) egyik gyerekkori sikerélményéről a román nyelvvel. Mindez azért is érdekes, mert 2007-ben ennek a tudásának köszönhetően hozta össze az élet a HSA-val.
No meg persze egy nő miatt… „Akkoriban még a határ másik oldalán éltem, de volt egy barátnőm Debrecenben, és rajta keresztül jutott el hozzám a hír, hogy a HSA románul beszélő kollégákat keres. Közelebb akartunk lenni egymáshoz, így nekem kapóra jött ez a lehetőség. Diákként kezdtem a HSA-nál, közben pedig beiratkoztam egy webfejlesztő tanfolyamra” – tudjuk meg Albitól, aki lépcsőfokról lépcsőfokra haladt egyre feljebb a cégen belül. K
ezdetben adminisztrátori, HR asszisztensi feladatokat látott el, beletanult a toborzásba, kiválasztásba, interjúztatásba, és nagyjából egy évvel később megkapta az első önálló projektjét is, ami után diákból főállású munkatárs lett. Ezután HR tanácsadóként dolgozott, felsőfokú informatikai végzettségének köszönhetően egy időben rendszergazdai feladatokat is ellátott, ma pedig már ő a HSA munkaerő-közvetítési üzletágának a vezetője, és négy kolléga tartozik a csapatába.
„Néha elgondolkodok, hogy miből lett a cserebogár… Egy kis székelyföldi faluban, a debreceninél sokkal visszafogottabb közegben nőttem fel. Később informatikát tanultam, amire nem a kommunikáció erősítése a jellemző, szóval én is ugyanolyan visszafogott voltam, mint a hely, ahonnan jöttem. Aztán egyszer csak azon kaptam magam a HSA-nál, hogy egy tárgyalószékben ülök, velem szemben egy milliárdos üzletember, egy 500 alkalmazottat foglalkoztató cég vezetője, aki odafigyel arra, amit mondok, hallgat a szavamra. Mert tudja, hogy kellő alázattal, szorgalommal és kitartással megtaláljuk neki azt a munkavállalót, akire szüksége van. Ez a munka nekem a személyes kihívásról is szól, hogy honnan hová jutottam általa” – árulja el Albi, aki mindeközben megmaradt ugyanannak a jó kedélyű srácnak, aki nyaranta segítette a mezőgazdaságban, a földeken a szülőket, utána pedig este tízig focizott, hegyet mászott, gombászott, vagy síelt a dimbes-dombos tájakon.
A családi hagyományokat is ápolja: a lakásában szemet szúr a hegedűje és a gitárja. Apja zenész, és a fiú is elindult ezen az úton. Már kiskorában citerán játszott, aztán amikor a középiskolát elkezdte Csíkszeredán, apja beíratta zeneiskolába. „Hegedülni kezdtem, elvégeztem az öt éves képzést, és gitározni is tudok – magyarázza Albi, aki odahaza lakodalmakon és falusi bálokban is rendszeresen zenélt, volt olyan év, amikor 30 lagzin is játszott. – A szaxofonozó apám volt a legidősebb tagja a bandának, én a legfiatalabb.” Hat-hét év után szállt ki, de utána több zenei próbálkozása is volt, Debrecenben is volt két zenekar tagja, pop-rock és blues zenét játszottak, de ma már csak hobbiból veszi elő otthon a gitárját és a hegedűjét.
Ha már van a HSA-ban egy zenész kolléga, megkérdeztük tőle azt is, hogy ha körbenéznénk az autójában, milyen zenei CD-ket találnánk, hátha ad egy jó tippet valakinek. „Van egy amerikai country zenét játszó csapat, a Zac Brown Band, az ő számaikat szeretem. Aztán blues vonalon Gary Moore és Charlie, rockból pedig Tankcsapda biztos mindig van a kocsimban” – sorolja Albi. Tankcsapda, hát persze! Hiszen mostanra debreceni férfi lett a csíkszentgyörgyi fiúból.