Hiszünk abban, hogy ha korrekt a kapcsolat, akkor a munkavállaló jobban teljesít, a munkaadó hálás, és végül mindkét fél elégedett. Közvetítőként igyekszünk példát mutatni ebben, ezért életre hívtuk a „Hónap példaképe” programunkat. Hónapról hónapra elismerünk egy a HSA-n keresztül dolgozó, kiemelkedő hozzáállású munkavállalót. Március példaképe: Mezei Zoltán.
Te mit szeretsz a munkádban? A világ legkönnyebb és legnehezebb kérdése is lehet. Mi a HSA-nál rendszeresen beszélgetünk munkavállalókkal, és mindig kíváncsian figyeljük, hogy ki milyen választ ad erre a kérdésre. Izgalmas pillanatról van szó, hiszen a munka lehet szükségszerű tevékenység és lehet olyasvalami is, amiben örömét leli az ember.
Mezei Zoltán tavaly november óta dolgozik a HSA kölcsönzött munkavállalójaként a Kőröstej Kft.-nél. Gyártósori munkát végez, holott azelőtt többségében irodai feladatokat látott el. Meg kellett szoknia a ridegebb gyári környezetet és a 12 órás műszak fizikailag megterhelő talpon állását.
Te mit szeretsz a munkádban? – tettük fel neki a kérdést. Az előzmények ismeretében sokfajta válaszra számítottunk, de arra nem, hogy a világ legnyugodtabb emberének hangján megszólalva ezt vágja rá szinte gondolkodás nélkül: „A munka egy áldás”. Persze, mint mindennek, ennek is története van. Elmeséljük Mezei Zoltánét.
Küzdelem a gyógyíthatatlan betegséggel
2004-ig kell visszatekernünk a naptárat, az évig, amikor megtudta, hogy mi az a Bechterew-kór. Egy alattomos betegség, amely akár 10–15 év hosszan, szinte észrevétlenül hatalmasodik el az emberen. A gerinc ízületeinek gyulladásos betegsége, amely a csigolyák elmeszesedéséhez, legsúlyosabb esetben pedig összecsontozódásához vezet, ami óriási fájdalmakkal és teljes mozgáskorlátozottsággal jár. 2004-ben ezt a betegséget diagnosztizálták Zoltánnál.
„Akkoriban kerékpárral jártam dolgozni, de egyre erősebb derékfájást tapasztaltam, így egy idő után buszra váltottam. Később azonban már a járás, az ülés is borzalmasan fájdalmassá vált, ekkor mentem el orvoshoz. Felfeküdtem a vizsgálóra, de átfordulni már csak segítséggel tudtam… Amikor kiderült, hogy Bechterew-kórban szenvedek, és közölték, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, teljes reménytelenségbe süllyedtem” – emlékezett vissza Zoltán, aki 34 évesen egy teljes éves táppénzre kényszerült.
Minden nap hálás, hogy képes dolgozni
„A gyógyszerek nem használtak, ezért a hit erejébe menekültem. Nem ment egyik napról a másikra, de elkezdtem hinni Istenben, és ő segített rajtam. 2007 óta semmilyen gyógyszert nem szedek és teljesen panaszmentes vagyok – jelentette ki Zoltán. – Úgyhogy amikor megkérdezik, hogy mit szeretek a munkámban, akkor én ezért mondom azt, hogy a munka áldás. Azt szeretem benne, hogy szabadon csinálhatom. Sosem felejtem el, hogy milyen volt az, amikor nem voltam képes rá… Én minden egyes nap hálával és örömmel a szívemben járok dolgozni, nem pedig kényszerből.”
Mindez a munkája minőségén is meglátszik, nem véletlenül figyelt fel a kimagasló teljesítményére debreceni irodánk, amely a Hónap példaképe elismeréssel díjazta őt. „Ügyesen betanulta a gépkezelői feladatokat, a kölcsönbevevő cég is teljes mértékben meg van elégedve a munkájával. Kitartó, alázatos és tisztelettudó, mindig lehet rá számítani, hozzánk pedig nagyon lojális és együttműködő” – jellemezte Zoltánt projektvezetőnk, Fogarasi Éva.
Az egész gyártási folyamat lelke a zárás
Adagoló, töltő és műszerész feladatkörben dolgozik a Nagydobosról származó Zoltán, aki a humornak sincs híján, „Nagydoboson voltam kisdobos” – viccelődött. A munkáját azonban a lehető legkomolyabban veszi. „A 12 órás műszak minden percében, minden másodpercében koncentráltnak kell lenni, hogy a termelés folyamatos tudjon maradni. Figyelni kell a gépekre, mert néha előfordul, hogy hibáznak, és azt nekünk kell korrigálni. Például megesik, hogy a tégelyek zárófóliáját rosszul süti rá a gép, amit ki kell szúrni. Az egész gyártási folyamat lelke a zárás, ugyanis, ha ez nem történik meg légmentesen, megromlik a termék” – mesélt a feladatáról Zoltán, akinek az első házasságából született lánya Hollandiában él, most pedig élettársával, az ő egyetemista lányával és a közös, 12 éves fiúkkal négyesben laknak Debrecenben.
Gera Zoltán is erőt adott a talpra álláshoz
Fiatalabb korában futballozott és atletizált, és a sport a nehéz időszakban is sok erőt adott neki. „Szurkolok a debreceni focicsapatnak is, de mivel vidékről származom, ott a Ferencváros volt a népszerűbb, így én is feléjük húztam. Amikor 2004-ben lebetegedtem, Gera Zoltán pont akkor igazolt Angliába. Ő is egy újjászületett, hitben megerősödött ember, aki akkoriban nagyon sok erőt adott nekem, és szerintem kiváló példakép lehet bárki számára” – árulta el Zoltán, aki a Hónap példaképe díj kapcsán nekünk is címzett egy-két szót.
„Nagyon sok rosszat hallottam a munkaerő-kölcsönzőkről, és emiatt ódzkodtam is kicsit, amikor a HSA-hoz kerültem. De azóta is mindent betartottak, amit ígértek, maximálisan korrektek és segítőkészek voltak velem, úgyhogy az én véleményem teljesen megváltozott pozitív irányban” – zárta szavait. Mi mást mondhatnánk: köszönjük – és nemcsak a kedves szavakat, hanem a tanulságos szemléletmódot is!