Egy külföldi felmérés szerint a reménybeli munkáltatók 80%-a utánanéz a leendő alkalmazottainak az interneten. Azaz nagyon nem mindegy, mit osztunk meg magunkról a Facebookon, a LinkedInen, mint ahogyan az sem, mit ad ki rólunk a Google. Tényleg, Te magadra kerestél már?
Hogy manapság mekkora a verseny a munkaerő-piacon, azt csak az tudja igazán, aki éppen állást keres. Aki beadja a referenciákkal és szakmai elismerésekkel teletűzdelt önéletrajzát egy pozícióra, aztán csak vár és vár, de mindhiába. Igazság szerint manapság nemcsak álláshoz jutni nehéz, hanem állásinterjú-lehetőséghez is. Leszámítva persze az olyan hiányszakmákat, amelyekben már az egyetemeken megkörnyékezik a cégek a tehetségesebbeket – például egy jó programozónak nem kell aggódnia a jövője miatt. A legtöbb esetben azonban fordított a helyzet, azaz nem a cégek vadásznak a kevés alkalmas jelölt egyikére, hanem az alkalmas jelöltek sokasága küzd a kevés pozícióért. és az ilyen helyzetekben bizony az olyan apróságnak hitt dolgok is dönthetnek, mint a Facebookos kommunikációnk.
Külföldön már elterjedtebb a módszer, miszerint a kiválasztás során az interneten is kutakodnak a jelöltek után. Ott első lépésben az önéletrajzok alapján szortíroznak, és a második szűrő a pályázókról kialakuló „online kép”. Tehát, aki a CV-je alapján jónak tűnik, azt leellenőrzik a közösségi oldalakon és a Google keresőjében is. Ha itt nem találnak negatívumot, vagy épp ellenkezőleg, pozitívumokra bukkannak, akkor jöhet a személyes interjú. Előbb-utóbb nálunk is elterjed ez a metódus, de már most is használják a hazai vállalatok az internetes „kémkedést”, csak éppen más a sorrend. Magyarországon egyelőre az a jellemző, hogy a kiválasztás során 3-4 jelöltre szűkítik a kört, és csak náluk nézik meg az online oldalt. és bizony komolyan belejátszik a végső döntésekben, kiről, mit találnak a neten.
TIPP: Ilyet ne posztolj, ha fontos az állásod!
Az úgynevezett „personal brandingnek”, azaz a személyes márkaépítésnek egyre nagyobb jelentősége lesz az álláskeresésben. Az csak az egy nulla egyes hozzáállás, hogy ne legyenek hozzánk köthető kompromittáló fotók, videók és bejegyzések az interneten, amelyek elriaszthatják a munkaadókat. Például részegen bulizós képek vagy trágár, szélsőséges megnyilvánulások. A jó „personal branding” ezt továbbgondolja, nemcsak arra törekszik, hogy a gyenge pontokat elrejtse, hanem az erősségekre fókuszál. Erre tökéletes terep a LinkedIn, amelyen publikációkat tehetünk közzé, de a Facebookot is lehet célirányosan használni a szakmailag releváns cikkek megosztásával, az értékes témákban való hozzászólásokkal.
Csak elhatározás kérdése, hogy valaki elkezdi-e a személyes márkaépítést, a baj viszont az, hogy az internet olyan, mint egy történelemkönyv, tartalmazza a múltunk esetleg már nem kívánatos lenyomatait is. Mindenki volt fiatal, bárkiről létezhetnek olyan online tartalmak, amelyekre már nem feltétlenül büszke. Egy májusban született Európai Uniós Bírósági határozatnak köszönhetően azonban ezeket már lehet töröltetni. A Google létre is hozott ehhez egy magyar nyelvű űrlapot is, amelyet itt érhetsz el!