Több összetevője lehet annak, ha valaki elveszíti a motivációját a saját munkája iránt. Bemutatjuk a lehetséges okokat és megoldási javaslatokat gyűjtöttünk.
A három legfőbb ok, amiért egy munkavállaló elveszíti a motivációt a munkájában:
Nem azt csinálja, amit igazán szeret
Minden szakmában megvannak az úgynevezett „nem szeretem” feladatok, amiket viszont valakinek mégis meg kell csinálnia. Senki nem ezekért választja az adott hivatást, de bizonyos mennyiségben mindenki kénytelen megbarátkozni az elvégzésükkel. Ám ha ez az egyensúly felborul, és egy munkavállaló mindennapjaiban túlnyomó többségbe kerülnek ezek a „nem szeretem” teendők azokkal szemben, amiket igazán szeret a saját szakmájában, akkor egy idő után könnyedén fásulttá, lélekvesztetté válhat.
Nem látja át munkája értékét
A teremtés gondolata mindenkit felvillanyoz. Például egy asztalost tudat alatt akkor is motivál egy bútor elkészítése, ha azt észre sem veszi, hiszen amikor elkészül vele, elfogja a jóleső érzés, hogy létrehozott valami kézzel fogható értéket. Vannak azonban olyan munkakörök, amelyekben az erőfeszítéseinknek nincsen ilyen látványos végterméke. Lehet, hogy csak egy apró láncszem vagyunk a nagy egészben – éppen olyanok, mintha az asztalos csak egy csavart húzna meg a bútor elkészítésének folyamatában. Ha nem látja az ember a munkája értelmét és értékét, elveszítheti az érdeklődését iránta.
Nem kap visszajelzéseket a munkájáról
A pozitív megerősítés mindenki önbizalmának jót tesz, de nem arra gondolunk, hogy egy jó főnöknek egyfolytában dicsérnie kellene a beosztottjait, mintha nem lenne holnap. Sokszor azonban a felettesek egyáltalán semmilyen visszajelzést nem adnak a munkavállalóiknak a munkájukról – se jót, se rosszat. Ez nagy baj, mert a munkavállaló felé ebből az az üzenet jön le, hogy teljesen mindegy, hogy mit csinál, a főnöke közömbös az irányába. Márpedig ha neki mindegy, akkor ő minek törje magát, nem igaz? Így is el lehet veszíteni a motivációt.
Mit tehetünk, ha a fentiek miatt úgy érezzük, kifogytunk a lelkesedésből a munkánk iránt?
Vissza az alapokhoz!
Pórbáljuk meg felidézni, hogy a kezdetek kezdetén mit szerettünk a munkánkban, mi volt az, ami ösztönzött minket arra, hogy jók legyünk a hivatásunkban. Ha még elő tudjuk hívni ezeket a gondolatokat, máris tudni fogjuk, hogy mi hiányzik a mostani karrierünkből.
Változtassunk apróságokon!
Az ördög a részletekben rejlik – tartja a mondás, és van is benne igazság. Próbáljunk meg változtatni azokon az apróságnak tűnő dolgokon, amikre csak nekünk van ráhatásunk. Például ha tudatosan figyelünk arra, hogy kicsit több időt töltsünk a kollégákkal, megpróbáljuk jobban érezni magunkat a társaságukban, azzal már sokat javíthatunk a hangulatunkon.
-
Kérjünk új feladatokat!
Ha már nem tudunk megújulni a feladatkörünkben, beszéljük erről a felettesünkkel, mert lehet, hogy ő nincs is tisztában azzal, hogyan érzünk a munkánk egyes részei iránt. De ne csak elutasítóak legyünk, tegyünk javaslatokat új irányokba, amelyekkel szívesen foglalkoznánk.
-
Váltsunk!
Ha a fentiek mind hatástalanok lennének, elképzelhető, hogy eljött az ideje a környezet- és munkahelyváltásnak. Nézzünk körül a HSA aktuális állásajánlatai között is.