Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Munkatársainkat bemutató sorozatunk 36. részében a HSA Group miskolci projektvezetőjét, Mátyás Tamást mutatjuk be.
Sok munkavállaló küszködik azzal, hogyan lehet jól sakkozni a rendelkezésére álló idővel, hogy a munka ne menjen a család rovására és fordítva. Ugyanakkor a nap még mindig csak 24 órából áll, és leklónozni sem tudjuk magunkat, hogy egyszerre több helyen is helytálljunk, úgyhogy marad a kompromisszumkeresés. Mátyás Tamás kollégánknak érthető módon a családja a legfontosabb, és a lassan három éves kisfia is komoly érv volt neki, amikor úgy döntött tavaly októberben, hogy állást vált és csatlakozik a HSA miskolci irodájának csapatához.
A munkája miatt szinte nem is látta a családját
„A korábbi munkahelyemen több műszakban dolgoztam, így sokszor éjszakás is voltam, vagy éppen szombat-vasárnap nappalos, miközben a fiam hétfőtől péntekig jár bölcsődébe. Mindez azt eredményezte, hogy néha úgy éreztem, alig látom, ezért az volt a fő mozgatórugó az álláskeresésben, hogy én is normál munkarendben dolgozhassak” – árulta el Tamás érdeklődésünkre, aki tehát a cél érdekében attól sem ijedt meg, hogy a gyári munkát irodaira cserélje, ami azért teljesen más világ, a változástól pedig sokan tartanak. Esetében azonban a család érzékeny téma, nem véletlenül szerepel az első helyen az életében. „Családcentrikus vagyok, ami valahol onnan is ered, hogy én csonka családban nőttem fel, a szüleim elváltak, és ezért mindennél fontosabb nekem, hogy Ádámnak mindent megadjak, amit én nem kaphattam meg gyerekként. Hogy ő még véletlenül se kerülhessen ilyen helyzetbe. Ez pedig jelenlétet követel tőlem a család életében, amit nehéz úgy kivitelezni, ha kis túlzással nem is látjuk egymást.” Így aztán kilenc év után elhagyta a Bosch miskolci gyárát, ahol sorvezetőként dolgozott, és belevágott a projektvezetői munkába a HSA-nál.
Negatív tulajdonság? Az igazságtalanságot nem viseli jól
„Már régóta érlelődött bennem a váltás gondolata, főleg mióta Ádám megszületett, de nehezen vettem rá magam. Mégiscsak kilenc évet dolgoztam a gyárban, a végén már egy 60 emberes gyártósort vezettem, ebike-kokhoz készítettük a tekerésrásegítő motort. A végső lökést az adta meg, hogy sérült az igazságérzetem egy pozícióváltásos, átszervezéses esetnél, amit most inkább nem részleteznék. Állásinterjúkon szokták kérni, hogy mondjál magadról negatív tulajdonságot, és én mindig azt felelem, hogy az igazságtalanságot nem bírom elviselni. Itt is ez történt, így végre elhatároztam magam a váltás mellett” – mesélte Tamás, aki véletlenül akadt rá a HSA álláshirdetésére az interneten. „Megtetszett a pozíció leírása, mert több olyan feladat is fel volt sorolva, ami ismerős volt a korábbi munkám adminisztratív területéről, úgyhogy felhívtam a megadott telefonszámot. Máshol voltak már rossz tapasztalataim, hogy olyan állást hirdettek meg, amire valójában már megvolt az ember, ezért gondoltam egyenesen rákérdezek, hogy aktuális-e a lehetőség. Az volt…” Olyannyira, hogy Leskó Annamária irodavezetővel kölcsönösen szimpatikusak lettek egymásnak, így még aznap sor került az első személyes interjúra, majd néhány nappal később még egyre, aztán egy sikeres próbahét után végleg megszerezte az állást.
Ha kell, sokáig dolgozik, hogy nyugodt szívvel mehessen haza
„Még mindig új vagyok ezen a területen, és a legnagyobb kihívást a HR-szabályok megtanulása jelenti, ezért folyamatosan képzem magam. Az emberekkel szeretek beszélni és a tanulmányaimnak köszönhetően a számítógépes munka is könnyen megy, de az előírásokat muszáj ismerni. Tudnom kell, hogy egy 18. életévét még be nem töltött diák nem vállalhat éjszakai műszakot és más szabályok vonatkoznak rá, vagy hogy mennyi pihenőidő jár a munkavállalóknak és így tovább” – magyarázta Tamás, aki egyébként emelt szintű műszaki informatikus végzettséggel rendelkezik. „Mindig is érdekeltek a számítógépek, ezért erre specializálódott szakközépiskolába jártam, és érettségi után ott maradtam a plusz két éves technikusi képzésre is. Később azonban rájöttem, hogy felsőfokú diploma nélkül nem lehet érvényesülni ezen a területen, ezért kezdtem dolgozni előbb egy fuvarozási cégnél, majd a Bosch-nál. A mostani feladatkörömet és a miskolci csapatot is szeretem, próbálom mindenkivel megtalálni a közös hangot, de nincs nehéz dolgom, mert jó fejek a kollégák. Motivált vagyok, hiszen 20–30 fős létszámok múlnak rajtam, és van egy 60 fős projektem is.” Minden nap sokáig dolgozik, hogy nyugodt szívvel mehessen haza, de legalább látja a családját. Feleségével már 13 éve együtt vannak, igazi diákszerelemről van szó, egy közös szilveszteri bulin jöttek össze. „Amúgy unalmas emberek vagyunk ám – jegyzi meg viccesen. – A szabadidőnkben a gyerekkel foglalkozunk, bringázunk, kirándulunk, néha elmegyünk moziba. A lényeg, hogy együtt legyünk.”