Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Kollégáinkat bemutató sorozatunk 9. részében a HSA békéscsabai irodavezetőjét, Molnár Györgyöt mutatjuk be.
Nem sok cég dicsekedhet azzal, hogy magyar gokartbajnok munkatársa van, úgyhogy mi annál is büszkébben megtesszük. Békéscsabai irodavezetőnk, Molnár György Magyarország legismertebb autóversenyzőjével, Michelisz Norberttel és a Forma–1-es közvetítések állandó szakértőjével, Wéber Gáborral közösen is rótta a köröket. Magyar bajnokként megtehette, 2015-ben ugyanis megnyerte a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség szervezésében zajló amatőr országos gokartbajnokság Super GP kategóriáját.
Hogy gokartozhasson, konzerveket pakolt
„Huszonkét évesen, viszonylag későn kezdtem el gokartozni, mások ennyi idősen már a Forma–1-ben versenyeznek… Szóval én ezt alapvetően hobbinak fogtam fel, de mivel nem szeretek veszíteni, pontosabban nagyon rosszul viselem, így hát muszáj volt nyernem – jegyzi meg viccesen Gyuri. – A 2015-ös győzelmem után tavaly második lettem, de idén már időhiány miatt a futamok felére el sem jutottam. Több versenyzőtársam tovább lépett, van, aki a Suzuki Kupában indult utána, de nekem a gokartozás elsősorban a munkából való kikapcsolódást jelenti, nem karrierálmot. Főleg azok után, hogy a nagy célomat már teljesítettem, hiszen a magyar bajnoki címmel bizonyítottam saját magamnak.”
Az ő példáján keresztül is érdekes belegondolni abba, hogy egy ember életét hosszabb távon milyen apróságnak tűnő dolgok határozzák meg. Mint a Pillangóhatásban: ha egy pillangó meglebbenti a szárnyát Pekingben, az akár tornádót is gerjeszthet Amerikában, mert a világunkban minden mindennel összefügg. Gyuri életében a négykerekűek iránti szerelem volt a pillangó szárnymozgása… „Online szimulátoron kezdtem el versenyezni, aztán amikor gokartra váltottam, az eléggé pénzigényes hobbi volt. Muszáj volt dolgoznom a suli mellett, hogy tudjam fedezni a költségeit, így kerültem a Meló-Diákon keresztül a Bonduelle békéscsabai üzemébe konzerveket pakolni” – mesél az első találkozásáról cégünkkel, hiszen a békési megyeszékhelyen ő most a HSA-Meló-Diák közös iroda vezetője.
Az államvizsgája estéjén már bérszámfejtett
Szentesen született, húszéves korág ott is élt a szüleivel, aztán miután a Szent István Egyetemre került, Békéscsabán ragadt. Ott a kollégiumban ismerkedett meg Farkas Adriánnal, aki ma már cégünk régióvezetője, és akinek nemrég szintén megírtuk a történetét – az ő ajánlására került a konzervpakolásból a munka másik oldalára, a szervezéshez. „Közgazdászként végeztem, és az államvizsgám napján, este már próbamunkát végeztem. Segítettem a bérszámfejtésben, jelenléti íveket ellenőriztem… – emlékszik vissza. – Az egyetem alatt nem igazán tudtam, hogy mivel szeretnék pontosan foglalkozni. De visszagondolva, mindig is ilyen munkára vágytam. Nem vagyok napi nyolc órában bezárva egy irodába, azt nem is bírnám, hanem folyamatosan jönni-menni, intézkedni kell. Emberekkel kommunikálhatok, van egy kiváló csapatom, aktív és kreatív munkát végzünk.”
Büszke arra, hogy bár már évek óta egyre csak súlyosbodik a hazai munkaerőhiány, nekik Békéscsabán 2017-ig nem jelentett problémát az igények teljesítése. „Mostanra minket is elért ez a hullám, de megbirkózunk vele. A cégcsoport többi részében sokszor mondják, hogy sajátosak a módszereink, mert tényleg úgy működünk az irodában, mint egy család, de pont ettől vagyunk hatékonyak – osztja meg nézeteit velünk. S ha már munkahelyi család, a toborzás sokszor estébe nyúló túlórákkal, hétvégi munkával jár, tényleg sok időt töltenek együtt a kollégákkal. – Valamit vagy jól csinálunk, vagy sehogyan. Ha valamibe belevágtam, azt mindig szívvel-lélekkel tettem, és szerintem ezt a munkát nem is lehet másként csinálni. Aki kilenctől ötig le akarja tudni, az nem lesz sikeres benne, és előbb-utóbb kilöki magából a rendszer. én úgy élem meg a munkámat, mintha saját vállalkozás lenne, teljesen a magaménak érzem.”
Megszerette „a nagy, alvó falut” egy életre
Mindehhez persze az igazi család támogatása is kell, ahogy ő fogalmaz, a felesége nagyon megértő, amiért rendkívül hálás neki. „Van ennek az életformának negatív és pozitív oldala, de mi mindig a pozitívat próbáljuk megfogni” – állítja. Mint minden sikeres embernek, neki is megvannak a kitűzött céljai, az irodát szeretné tovább fejleszteni, és a cégen belül is keresi az újabb kihívásokat. Ami pedig a személyesebb vágyakat illeti, feleségével szeretne a mostani lakásukból kertes házba költözni, amelyet már gyermekzsivajjal is megtöltenének. Ma már természetesnek tűnik, hogy mindezt Békéscsabán képzeli el. „Nem volt ez mindig így, amikor először ide kerültem, nem tetszett a város, egy nagy, alvó falunak láttam. De már kilenc éve itt élek, és nagyon megszerettem, nem mennék már sehova” – jelenti ki. Pillangóhatás, ugyebár: ki tudja, hogy ugyanezt mondaná-e, ha annak idején nem akar gokartozni, emiatt nem kell dolgoznia és nem kerül a Meló-Diákhoz…