A szabadság és az ünnepek utáni első munkanapok könnyen depressziós érzéseket kelthetnek bennünk. Reggel újra korán csörög az óra, beindul a mókuskerék. íme 4 tipp, ami segít túlélni ezt az időszakot!
Készült egy felmérés 1400 ember részvételével, hogy a munkavállalók hogyan élik meg az év végi ünnepek utáni visszatérést a dolgos hétköznapokba. A megkérdezettek 64 százaléka általában már a szabadsága felétől szorong amiatt, hogy hamarosan lejár a pihenés időszaka, és újra munkába kell állnia. Négy százalék viszont már a legelső munkamentes napon kínozza magát ezzel a gondolattal.
Sokan emiatt egyáltalán nem kezdik olyan stresszmentesen a szabadság utáni első munkanapjukat, ahogyan azt naivan gondolnánk. Tizenkilenc százalék úgy nyilatkozott, hogy már az első munkanapján feszült szokott lenni a rá váró feladatok miatt, de az első dolgos hét végére ez az arány már 40 százalék fölé kúszik. Tehát igen hamar, mindössze egy-két munkában eltöltött nap alatt elszállhat a kipihentség, feltöltöttség érzete.
Ennek részben az is oka lehet, hogy nem a megfelelő módon használjuk ki a rendelkezésünkre álló szabadnapokat. Vannak, akik már előre elhatározzák, hogy semmit sem csinálnak majd a munkamentes időszakban, ám ez nem megoldás, mert az állandó pörgéshez szokott embernek egy-két semmittevő délután után már hiányérzete támad. A másik véglet, amikor minden elintéznivalót és társasági igényünket ilyenkor próbáljuk kiélni, ami a hétköznapokba nem fér bele. Ezzel ugyanis éppen olyan rohanóssá válhatnak a szabadnapok is, mint a munkanapok szoktak lenni.
A tanulság az, hogy két hét ünnepi leállástól, de még az évi húsz nap alapszabadságtól sem szabad csodát várni. Tartósan nem tudjuk feltölteni a lemerülőben lévő akkumulátorainkat a rendelkezésünkre álló idő alatt, ha közben a hétköznapokon nem tesszük őket legalább néha töltőre.
Mit tegyünk, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk munkában is?
1. A szomorúság olyan, mint egy tünet
Ha feltűnő szomorúságot érzünk a szabadság utáni első munkanapokon, tekintsük ezt egy jelnek, hogy muszáj változtatnunk az addigi életstíluson. Szakmát és munkát nem tudunk egyik pillanatról a másikra váltani, mert az nem csak rajtunk múlik. Ami viszont rajtunk múlik az az, hogy miként éljük meg az életünket.
2. Fontosak az átmeneti napok
Nincs annál demoralizálóbb, mint amikor egyik nap még a wellnessben lazulunk, másnap pedig már a munkában kellene helytállnunk. Fontos, hogy a munkába való visszatérésre éppúgy ráhangolódjunk, mint a szabadságra. Ezért kellene beiktatni egy átmeneti napot a szabadság és munkanapok között, amely ezt a célt szolgálja.
3. Mentsük át a szabadság szép pillanatait
Minden szabadság végén gondoljuk át, hogy mit szerettünk benne. Most például vegyük végig, hogy az ünnepek alatt jól esett-e időt tölteni a családtagokkal, rokonokkal, barátokkal. Ha igen, akkor mentsük át ezeket a pillanatokat! év közben is össze lehet jönni rendszeresebben akár hétvégén, akár egy-egy hétköznap este is.
4. Az év közbeni „szabadság” szent
Hetente két szabadnap mindenkinek jár, és jó lenne, ha ezeket munkamentesen próbálnánk eltölteni. Menjünk el sportolni, moziba, találkozzunk a barátokkal, társasozzunk a gyerekekkel vagy csak szimplán sétáljunk egy nagyot. Már ez sokat adhat hozzá a kiegyensúlyozottabb hétköznapokhoz.