Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Kollégáinkat bemutató sorozatunk 10. részében a HSA debreceni irodájának recepciósát és HR-adminisztrátorát, Marjai Annát mutatjuk be.
Amikor valaki felkeresi a HSA debreceni irodáját, könnyen elképzelhető, hogy Marjai Anna az első, akivel találkozik. A bejárattal szemben, a recepciós pult mögül köszönti a belépő érdeklődőket egy kedves mosollyal és nagy segítőkészséggel. Októberben lesz három éve, hogy így van ez, azóta erősíti cégünk debreceni csapatát, és most kérdésünkre azt is elmesélte, hogy mi köze volt egy nyereményjátéknak ahhoz, hogy ő és a HSA egymásra talált.
Az első álláskeresési kudarcok elkeserítőek voltak
Szóval az úgy volt, hogy miután az érettségi megszerzését követően elvégezte a hajdúböszörményi Széchenyi István Mezőgazdasági Szakképző Iskola két éves pénzügy-számvitel OKJ-s képzését, pályakezdőként vágott bele az álláskeresésbe. „Döntenem kellett, hogy továbbtanulok egyetemre, vagy munkába állok, és én utóbbit választottam. Hajdúböszörményből származom, ott is élek a mai napig, ezért első körben szerettem volna ott munkát találni. Nem jártam sikerrel, és már kicsit el is voltam keseredve, amikor megláttam az egyik állásgyűjtő portál nyereményjátékának hirdetését. értékes ajándékokat sorsoltak ki az új regisztrálók között, én meg úgy voltam vele, hogy teszek egy próbát. Beregisztráltam, és egy-két nappal később felhívtak telefonon a HSA-tól, hogy lenne egy álláslehetőség, érdekelne-e. Elmentem az állásinterjúra, megfeleltem, és gyakornokként kezdtem el dolgozni a cégnél, mostanra pedig már előrébb léptem” – mesél Anna a kezdetekről.
Minket persze nem hagy nyugodni a kíváncsiság: mi lett a nyereményjátékkal? „Végül nem sorsoltak ki, legalábbis nem kaptam semmilyen értesítést. De nem bánom, mert lett egy hosszú távú és jó munkahelyem. Ez volt az igazi nyeremény!” – válaszolja mosolyogva, pont úgy, ahogyan általában az iroda vendégeit fogadja. Marjai Anna azonban nemcsak recepciósként színesíti a HSA-t, hanem mellette HR-adminisztrátorként a munkaerő-közvetítési üzletágunk munkáját is segíti. „A nálunk jelentkező álláskeresők adatait, például a végzettségüket, munkatapasztalatukat rögzítem a belső rendszerünkben, amiben így a kollégák rá tudnak keresni a megfelelő szakemberekre egy-egy munkalehetőség kapcsán” – meséli el, hogy pontosan mivel foglalkozik. Lényegében átállt a másik oldalra, hiszen néhány éve még az ő adatait rögzítették álláskeresőként, most pedig ő teszi ugyanezt, hogy a HSA segítségével mások is munkához jussanak.
„Látom a jó példákat, hogy mindig lehet fejlődni”
Anna mindezen felül a saját csapatunkba érkező új munkatársak beléptetésénél is segít, előkészíti a szükséges papírokat. Ebbe az irányba mutat az érdeklődése is, szeretné ugyanis továbbképezni magát. „Mindenképpen a terveim között szerepel, hogy folytassam a tanulást, a környezetemben is látom a jó példákat, hogy mindig lehet és kell is fejlődni. A munkavállalók beléptetésével kapcsolatos feladatok tetszenek, például egy bérügyintézői képzést szívesen elvégeznék. Emellett az idegennyelvtudásomat is fejleszteném. Angolul tanultam, ezt frissíteném, plusz a francia vagy spanyol nyelv elsajátítását tervezem” – sorolja a céljait, már csak az idejét kellene megtalálni mindennek, jelenleg ugyanis az otthonteremtés leköti a szabad energiáit.
Hajdúböszörményben él a párjával, és éppen építkeznek, jövő decemberig szeretnének beköltözni új otthonukba. „Most a saját bőrömön tapasztalom, hogy egy építkezés milyen felelősségteljes feladat, nagyon át kell gondolni minden egyes lépést” – jegyzi meg. Mindenesetre a fészekrakással a Debrecentől húsz kilométerre elterülő Hajdúböszörményhez hűséges marad, és vállalja a körülbelül egy órás munkába járási időt. „Tömegközlekedéssel járok dolgozni, nincsen bajom vele, és ennél az egy óránál azért valamivel rövidebb is lehet az út, ha szerencsésen jön ki a menetrend” – teszi hozzá.
Ha film, akkor a Fák jú Tanár úr! a nagy kedvenc
Szabadidejében túrázni szeret, a természet közelségét igényli, olvasni pedig romantikus regényeket szokott, „hát nőből vagyok” – veti közbe viccelődve. Filmekben ugyanakkor a vígjátékok a kedvencei, abból pedig elsősorban nem a romantika, hanem a nevettetésfaktor a lényeg. „A legfrissebb kedvencem a Fák jú Tanár úr! Egyszerűen megfogott a sztorija – avat be minket. – Van egy rosszfiú, akinek a bűnözőként lopott pénzét elrejtették, ám pont a rejtekhely fölé építettek egy iskolát. Ahhoz, hogy hozzájusson a pénzhez, kiadja magát tanárnak, és nagyon viccesen dolgozták fel azt a fajta kettősséget, ahogyan a rossz és a környezet hatására előtörő jó énje küzd egymással.”
Azért elegánsan elhallgatja a szerelmi szálat a történetből. Egy csipetnyi romantika mégiscsak fontos összetevő, nemde?