Egyre gyakrabban fordul elő, hogy az állásinterjún angolul is bizonyítania kell a jelöltnek, hiszen a munkáltatókat már nem győzi meg a nyelvvizsga megléte. Egy angol nyelvű állásinterjú viszont még annak is kihívást jelenthet, akinek a nyelvtudása stabil alapokon nyugszik. Tippeket adunk!
Egy felmérés szerint a felsőfokú végzettséget igénylő munkakörök 90 százalékában már elvárás az angol nyelv minimum társalgási szintű ismerete, de tulajdonképpen végzettségi szinttől függetlenül szükséges az idegennyelv-ismeret a turizmus, vendéglátás, kereskedelem és szolgáltatási iparágakban egyaránt. Az angol nyelvű állásinterjún a nyelvvizsgával ellentétben nem füllenthet szabadon az ember a könnyebb fordítás érdekében, az elmondottak valóságtartalma fontos, ráadásul igényes, hivatalos és udvarias megfogalmazásmódot várnak el.
Az udvariasság fontossága már az első megkapott kérdésből nyilvánvaló, hiszen a nevünket nem hétköznapiasan kérdezik meg úgy, hogy „What’s your name?”, hanem úgy, hogy „Can you tell me what your name is?”. Ennek szellemében már a megszólításnál ügyelnünk kell az udvariasságra, kérés nélkül például ne szólítsuk a keresztnevén a kérdezőt, mert ez illetlen lehet. Amíg ez nem történik meg, a férfiakat „Sir”, a hölgyeket „Madam” megszólítással illessük. Ha nem tudjuk, hogy a velünk szemben ülő hölgy házas-e, akkor ne „Miss”-nek (ejtsd: „missz”), hanem „Ms.”-nek (ejtsd: „miz”) szólítsuk.
Pozíciótól és elvárt nyelvi szinttől függ, hogy az interjúztatókat csupán a kommunikációs készség érdekli, vagy pedig a bombabiztos, nyelvtanilag is helyes élőbeszéd is. Valószínűleg egy pincér vagy recepciós esetében a kommunikáción, az értésen és megértetésen van a legfőbb hangsúly, ugyanakkor egy közép- vagy felsőbb vezető esetében már minden egyes nyelvtani hiba fekete pontnak számít. Mindkét esetben fontos, hogy higgadtan, jól átgondoltan beszéljünk, és ebben nagy segítségünkre lehetnek a szaknyelv által fillernek nevezett töltelékszavak, amelyek használatával időt nyerhetünk gondolataink összerendezésére.
íme néhány hasznos filler:
„Actually” (tulajdonképpen), „Well” (Nos), „To tell the truth” (őszintén szólva), „By the way” (Erről jut eszembe), „What is more” (Ráadásul), „Moreover” (Továbbá), „Apart from this” (Ettől eltekintve), „As a consequence” vagy „As a result” (Ebből kifolyólag), „For this reason” (Ebből az okból), „In my opinion” vagy „To my mind” (Véleményem szerint).
Ezek betanulása komoly segítséget nyújthat, azonban az arányosságra ügyelni kell, nem szabad, hogy a spontán elmondottakhoz képest túlsúlyba kerüljenek a fillerek. Továbbá nem célszerű a nyelvi szintünket meghaladó töltelékszavakat betanulni, mert kínos, ha az interjúztató ugyanezzel az eszközzel visszavág és nem értjük, amit mond. Muszáj odafigyelni a beugratós kérdésekre is. Például arra a kérdésre, hogy „Would you mind if I talk about financial questions?” (Bánná-e, ha anyagi kérdésekről beszélnénk?) a helyes reakció a „No, I don’t” abban az esetben, ha beszélni akarunk róla. Ebben az esetben a „Yes, I do” válasz elutasításnak számít.
Néhány hasznos megfogalmazásmód a munkafeladatok bemutatására:
„I’m in charge of all the customer service at our company” (A cég egész ügyfélszolgálata az én feladatom), „I’m responsible for the construction” (én vagyok felelős az építkezésért), „I have to deal with customers’ complaints” (Az ügyfelek panaszaival kell foglalkoznom), „I run a small café” (Egy kis kávézót irányítok), „I manage a shop” (Egy boltot vezetek).