Interjú a HSA szentesi irodavezetőjével, Szabadfalvi Mártonnal.
Szentesen és térségében olyan méretek ölt a munkaerőhiány, hogy a szakképzést nem igénylő, betanított fizikai munkák terén is lasszóval kell fogni a munkavállalókat. A kelet-magyarországi bázisú HR cég, a 14 városban irodát működtető HSA szentesi irodavezetőjével, Szabadfalvi Mártonnal beszélgettünk a térség munkaerőpiaci problémáiról és arról, hogy ők hogyan oldják meg ezeket partnercégeik számára.
A térség egyik legjelentősebb üzeme a baromfi-feldolgozással foglalkozó Hungerit Zrt. A cég elnöke, Magyar József augusztusban a delmagyar.hu-nak elárulta, hogy mivel Szentesen és környékén nincsen elegendő munkaerő, kénytelenek Ukrajnából, Szerbiából, Romániából vendégmunkásokat alkalmazni. Tényleg ilyen rossz a helyzet?
Most, hogy egyre közelebb a tél, egyre kevesebb a mezőgazdasági munka, tapasztalunk egy kis fellendülést az elérhető munkaerő számában. Ez azonban csak átmeneti állapot, a kényszer viszi rá az embereket, hogy hivatalos munkát vállaljanak, hiszen kevesebb a lehetőség a földeken a fekete munkára, a közmunkából kapott bér pedig ilyen kiegészítés nélkül nem elég. Alapvetően azonban mennyiségi és minőségi problémák is vannak az elérhető munkaerővel.
Miért akar valaki közmunkából és fekete munkából élni, ha lenne lehetőség rendes, bejelentett munkára is a térségben?
Én debreceni vagyok, tavaly kerültem Szentesre a HSA kötelékében, amikor megnyitottuk az itteni irodánkat, és kezdetben én is értetlenül álltam a kérdés előtt. Ma már közöttük élve jobban ismerem a helyi emberek problémáit, és az ebből fakadó gondolkodásmódjukat. Sokan sajnos belekényelmesedtek a szociális rendszerbe, mindig csak annyit dolgoznak, hogy utána legyen jogosultságuk a segélyekre. A közmunka pedig követelményeiben nem olyan megterhelő, mint például egy üzemben, komoly elvárások mellett dolgozni. De összetettebb a probléma ennél. Itt sok embernek jelentős, hat számjegyű vagy akár milliós tartozásai vannak, ezért választanak olyan munkát, aminél az adóhatóság nem éri utol őket, nem vonják le a fizetésükből az adósságukat.
Tegyük fel, hogy van, akinél nem áll fenn ilyen veszély, és dolgozni is akar. Milyen problémák jöhetnek szóba még?
A munkába utazás kulcskérdés. Mivel tényleg kevés a harcra fogható munkaerő, egyre inkább távolodunk Szentestől. Kieső, periférikus falvakban is toborzunk, ahonnan nehézkes a munkába és hazajutás megoldása az emberek számára. Az ma már nem működik, hogy kifizetjük a buszbérlet árának bizonyos százalékát, vagy a benzinköltséget. Eleve sokaknak nincsen autója, mert nincsen pénze az üzemeltetésére. Úgyhogy meg kell oldani saját buszjárattal az emberek napi 40–60 kilométeres utaztatását, amit mi a HSA-nál ahol csak lehet, meg is teszünk.
A szentesi iroda portfóliójába a felnőttmunkaerő mellett a diákmunka is beletartozik. Vannak egyáltalán fiatalok a régióban?
Szentes nem egyetemváros, és ennek megvannak a negatív hatásai. Sok fiatal a középiskola elvégzése után Kecskeméten, Szegeden, Békéscsabán tanul tovább. Velük nemcsak a fiatalokat veszít a város, hanem későbbi felnőtt munkaerőt is, hiszen nem sokan térnek haza.
De azok a fiatalok, akik még ott vannak, mennyire munkára foghatóak?
Érdekes dolgot tapasztalunk. Sokszor a felnőtt munkáinkra 1949–1950-es születésű emberek is jelentkeznek. Az idősebbekben jobban megvan még a munka iránti alázat, miközben sok sima érettségit szerző, szakképesítés nélküli fiatal – tisztelet a kivételnek – semmibe veszi, ha minimálbéres munkát ajánlanak neki. Hozzátenném, hogy pont a fizetés mértéke az, amivel a cégek be tudják vonzani még a munkaerőt. Egyre több helyen látják ezt be, van olyan partnerünk, amelynél az elmúlt egy évben három bérkorrekció is volt, a legutóbbi kettő márciusban és szeptemberben.
Mindezen törekvések ellenére azzal egyetért, hogy szükség van a külföldről behozott vendégmunkásokra?
Igen, egyértelműen ez a megoldás jelenleg, mi a HSA-nál például Kárpátalján is toborzunk. Kint él egy kollégánk, ő viszi ezt a projektet helyben, találkozik a jelentkezőkkel, megszűri őket. A kiválasztott munkavállalókat ideszállítjuk, elszállásoljuk őket, két hétig dolgoznak, aztán hazalátogatnak a családjukhoz, majd jönnek újra. Sokszor jobban is megbecsülik a munkát, mint az itteniek, hiszen jobban keresnek, mint odahaza, és akkor sem panaszkodnak, ha túlórázni kell. Mondjuk ebben nyilván az is közrejátszik, hogy abban a két hétben ők azért vannak itt, hogy dolgozzanak, más teendőjük nálunk nincsen, hiszen a családjuk otthon van.
Ennyivel jobbak a magyarországi fizetési lehetőségek, mint a kárpátaljaiak?
Azért onnan is sokan Szlovákiába vagy Oroszországba járnak dolgozni, amihez képest a magyarországi fizetés nem kiemelkedő. Ugyanakkor a náluk otthon megkereshető minimálbér 30–50 ezer forint között van, de ebben már a szakmunkás plusz is benne lehet, és ehhez képest a magyarországi fizetés nagy előrelépés nekik. A HSA-nál azon vagyunk, hogy a hazai cégek termelékenysége zökkenőmentes legyen, és mivel tőlünk is sokan külföldre vándoroltak, az így keletkező hiányt mi is vendégmunkásokkal tudjuk pótolni. Az elsődleges szempont persze akár Kárpátalján, akár Szentes környékén toborzunk, hogy minőségileg is megfelelő legyen a kiválasztott munkaerő.