A tudatos karrierépítők folyamatosan kutatják milyen lehetőségeket tartogat számukra a munkaerőpiac. És ha van egy szakmailag, anyagilag, időbeosztásilag jobb opció, akkor váltani kell. Ha viszont váltani kell, akkor felmondani is kell. Milyen szabályai vannak ennek?
Kinél és hogyan mondjunk fel?
Az első és legfontosabb szabály a rendes felmondással kapcsolatban, hogy mindig írásban kell megtenni. Indokolni itt nem kötelező, de írásba kell foglalni. Két példányban érdemes elkészíteni, egyet a munkáltató részére, egyet pedig saját részre. Mindig a munkáltatói jogkört gyakorló személynek kell átadni a felmondólevelet, aki kisebb cégek esetében valószínűleg az ügyvezető, nagyobb multik esetében viszont lehet a közvetlen felettes is. A munkaszerződésben benne van, hogy ki a munkáltatói jogkör gyakorlója. A legcélszerűbb személyesen átadni, bár erre vonatkozó szabály nincsen. Postai úton is intézhetjük, de személyesen mégiscsak humánusabb – mindenesetre, ha a postát választjuk, ajánlott levélként adjuk fel, hogy bizonyítható legyen a „célba érkezése”.
Mit kell tudni a felmondási időről?
általános szabály szerint a munkavállaló rendes felmondása esetén a felmondási idő 30 nap. Erre azért van szükség, hogy a munkáltatónak legyen lehetősége pótolni a kieső munkavállalót. Ez nem munkanap, hanem naptári napban mért 30 nap, ebben az időszakban ugyanúgy köteles a munkavállaló megjelenni a munkahelyén, és elvégezni a feladatait. Ezek közé tartozik a folyamatban lévő ügyek átadása a kollégáknak, esetlegesen az utód betanítása is, amit pontosan a munkáltató határoz meg. Fontos, hogy a felmondási idő mindig a felmondólevél átvételét követő napon kezdődik, nem pedig aznap. Ha a felmondási idő lejárta előtt szeretnénk távozni, azt csak úgy tehetjük meg, hogy kifizetjük arra az időszakra a munkabérünket a cég részére. Versenyszférában, ha az új munkáltatónak sürgősen kell az ember, elképzelhető, hogy kifizetik a régi cégnek az egy hónapos bért cserébe azért, hogy a munkavállaló azonnal váltani tudjon.
Jár-e végkielégítés?
Erre rövid és tömör a válasz: nem. Végkielégítés csak abban az esetben járhat, ha a munkáltató kezdeményezi a munkaszerződés megszüntetését, ha viszont a dolgozó mond fel, természetesen nincsen ok a „kártalanítására”.
Hogyan búcsúzzunk?
A felmondásnak van egy emberi oldala is. Sosem tudhatjuk, hogy a jövőben kivel hoz össze újra a sors minket, így célszerű jó viszonyban elválni a munkáltatótól. Bár a rendes felmondásban nem kell megindokolni a döntést, egy négyszemközti beszélgetés során illik valamilyen magyarázattal szolgálni legalább a közvetlen felettesnek. Elképzelhető, hogy ezt eleve kérni is fogják, mert önjavító szándékkal próbálnak következtetéseket levonni a távozó dolgozók visszajelzéseiből. Mivel egy felmondás hátterében többnyire egy felfelé ívelő karrierút áll, nem a cégnél megélt negatívumokat érdemes itt kiemelni, hanem azokat a pozitívumokat, amelyeket a váltástól remélünk. így mindkét fél jó szájízzel zárhatja le a fejezetet.