Sokszor a munkánkban mi vagyunk saját magunk legnagyobb ellenségei. észre sem vesszük, de olyan viselkedésformákat veszünk fel, amelyekkel romboljuk a karrierünket. Mutatjuk, mi az 5 leggyakoribb önpusztító szokás a munkaerőpiacon!
1. Ne hasonlítsuk másokhoz magunkat!
Elég csak felmenni a Facebookra, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy mindenki más sikeresebb nálunk, mindenki másnak jobb élete van. Ez persze csak illúzió, gondoljuk csak végig józan paraszti ésszel! Mi mit osztunk meg a külvilággal? Azzal dicsekszünk, hogy a főnök leszidott, vagy hogy a levest már megint elsóztuk? Nem, hanem a jó, irigylésre méltó pillanatainkkal, és ezt mások is pontosan így teszik. Tehát amikor rossz passzban vagyunk, igazságtalanul mérjük magunkat mások látszólagos sikereihez. Koncentráljunk magunkra inkább!
2. Ne vállaljuk túl magunkat!
Anyagias életet élünk, de nem mindegy, hogy mit áldozunk fel ennek oltárán. Sokan önszántukból is túlóráznak, másod-harmad-negyedállásokat vállalnak, túlhajtják magukat azért, hogy kielégítő mennyiségű pénzt keressenek. Azonban minden munkavállalónak véges a teljesítőképessége, és ha sokáig túlpörgetjük a motort, az előbb-utóbb bizony felforr. Kiégünk, nem tudunk már semminek sem örülni, a munkanélküli perceket is megmérgezi a bűntudat, hogy valami hasznosabbal is tölthetnénk az időt. Fontos a munka-magánélet egyensúly, ne rúgjuk fel!
3. Ne váljunk nonstop dolgozóvá!
Saját magunkat húzzuk be a csőbe, ha azt hisszük, a nap 24 órájában rendelkezésre kell állnunk, különben összeomlik a világ. Meg kell tanulni a munkahelyi problémákat és dolgokat a munkaidő keretébe szorítani, azon kívül pedig nem foglalkozni velük. Természetesen vannak speciális, kivételes helyzetek, itt azonban általánosságban, hosszabb távról beszélünk. Ha szabadnapunk van, ne nézegessük az e-maileket, meghitt családi ebéd közben ne vegyük fel a telefont, tartsuk tiszteletben a saját pihenőidőnket. Ahogyan megtanulunk kikapcsolódni, úgy érzünk majd megnövekedett energiát és motivációt a munkánkban is!
4. Ne ragadjunk le a korábbi kudarcoknál!
Mindenki követ el hibákat, ebben nincsen semmi szégyellnivaló. Az a fontos, hogy tanuljunk belőlük, és legyünk képesek továbblépni rajtuk. Mert ha leragadunk a múltban, folyton azon rágódunk, mit és hogyan rontottunk el, azon kesergünk, milyen következményei lettek, akkor elveszítjük az önbizalmunkat. Nem merünk majd új kihívásokba belevágni, és ez csak újabb és újabb kudarcokhoz vezet majd.
5. Ne tegyük magunkat vicc tárgyává!
Gyakori szokás, amikor valaki elhibázik valamit, és ezt úgy próbálja oldani, hogy saját magáról gunyoros, viccesnek szánt megjegyzéseket tesz. Néha ez lehet jó, hiszen ha tudunk saját magunkon nevetni, az kifejezetten előnyös tulajdonság. De ennek tudni kell a helyét és a módját. Ha folyton így reagálunk a hibáinkra, azzal tudat alatt leépítjük, lekicsinyítjük magunkat, torzul az önértékelésünk. Ráadásul ha mi nyilvánosan viccelődünk a hibáinkon, előbb-utóbb a kollégák is poénkodni fognak azokon. Az önbizalmunk pedig egyre csak leépül.