Hiszünk abban, hogy ha korrekt a kapcsolat, akkor a munkavállaló jobban teljesít, a munkaadó hálás, és végül mindkét fél elégedett. Közvetítőként igyekszünk példát mutatni ebben, ezért életre hívtuk a „Hónap példaképe” programunkat. Hónapról hónapra elismerünk egy a HSA-n keresztül dolgozó, kiemelkedő hozzáállású munkavállalót. Július példaképe: Sziráczkiné Koncz Hajnalka.
Sok embertől kérdeztük már meg, hogy miért döntött a munkahelyváltás mellett, aminek eredményeként a HSA-hoz került, de az eddigi legszellemesebb választ Sziráczkiné Koncz Hajnalka adta. „Szerettem volna látni a fiaim meccseit” – vágta rá a kérdésre nevetve. A háromgyermekes édesanyának ugyanis mindhárom fia focizik, és mivel azelőtt hétvégente a vendéglátásban is munkát kellett vállalnia, rendszerint lemaradt a mérkőzésekről. Aztán úgy döntött, hogy ez nem mehet így tovább…
Szinte beleszületett a fóliasátorba
„Leültem a számítógép elé, és elkezdtem keresgélni az álláslehetőségek között. Írtam és telefonáltam, de nem tudtam beszélni senkivel. Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom, a HSA-tól hívott Gallai Gábor egy lehetőséggel” – mesélte el Hajnalka, hogyan került tavaly októberben cégünk kölcsönzött munkavállalójaként az Autoelektróhoz, ahol mágnestekercsekkel dolgozik. Persze a fiúk focis sztorija csak egy ok volt a váltás mellett, már régóta érlelődött benne a döntés. Mint Szentlőrinckátán szinte mindenki, Hajnalka és családja is fóliasátorban termeléssel foglalkozik. Paprikát, sóskát, spenótot, epret nevelnek hét sátorban. „Én ebbe beleszülettem, de hiába próbáltunk meg ebből megélni, egyre nehezebb. Ezért is vállaltam mellette hétvégente vendéglátói munkát, a párom pedig főállású ápolóként dolgozik, de mellette méhészettel is elkezdett foglalkozni, mert láttuk, hogy a fóliázás már nem elég” – avatott be minket a részletekbe.
Társaságra vágyott, befogadták
A termelés kemény fizikai munka, mint mondja a fólia alatt nyáron meleg, télen hideg van, ott nincs se klíma, se fűtés, és sokszor 12 kilós ládákat kell emelgetni. „Megterhelő volt, de a legnehezebb az volt, hogy egyedül voltam, nem volt kihez szólni egész nap. Ezért is vágytam másik munkára, és bár előtte sosem dolgoztam sem két műszakban, sem gyárban, kicsit sem bántam meg a döntésemet, hogy a HSA-nál új állást kerestem” – fogalmazott Hajnalka, aki nem félt az új feladatoktól, mert addig is mindent megoldott a legjobb tudása szerint, de már az első gyárban töltött órában nagyon pozitív benyomások érték. „Magával ragadott az a rend és tisztaság, ami az épületben uralkodik, és a kolléganők az első pillanattól jöttek oda hozzám segíteni. Gyorsan befogadtak maguk közé, nagyon jól érzem magam ebben a légkörben. Mindig várom a szüneteket, hogy beszélgessünk a fiúkkal-lányokkal” – árulta el a Hónap példaképe, aki azt is hozzátette, hogy igazi könnyű, ülő munkát végez, így talán sokaknak furcsán hathat, de szinte kikapcsolódik közben, a fóliázás után.
A szülés után most a legbüszkébb
Mindez a teljesítményén is meglátszik. „A szülői feladatai elvégzése mellett a munkahelyi kötelezettségeinek is maradéktalanul eleget tesz. Munkájához és munkatársaihoz való hozzáállása kifogástalan, amivel a partnercégünk is teljes mértékben egyetért” – indokolta a HSA jászberényi irodavezetője, Tóth Gábor, hogy miért Hajnalkára esett a választás a Hónap példaképe cím kapcsán. „Nem tudom, hogy mások, akik megkapták az elismerést, hogy voltak ezzel, de nekem hihetetlenül sokat jelent – jelentette ki Hajnalka. – Amikor Gábor felhívott a hírrel, azt hittem, hogy csak bohóckodik. Miután letettem a telefont, mentem ki a fiúkhoz, akik éppen mézet pörgettek, és mondtam nekik, hogy itt áll előttetek a hónap dolgozója… Először ők is csak nevettek, de aztán nagyon örültek a hírnek. A szülés után talán most vagyok a legbüszkébb magamra, mert azt érzem, hogy elértem valamit, méghozzá a saját erőmből. Jó érzés, hogy elismerik a munkámat.”
Horgászat, darts, pingpong és foci
A munka, a három gyermek és a közben ugyanúgy folytatott fóliázás mellett nem sok szabadidő marad, de egy jó hobbinak mindig van hely. „Szeretek horgászni, és mivel a családban mindenki így van ezzel, együtt el szoktunk járni. A legtöbb nő csak azért szeret ott lenni, hogy a párjával lehessen, de engem maga a horgászat is lázba hoz, ahogy a darts vagy a pingpong is. Mindig fiús beállítottságú voltam, ez nem csak azért alakult ki, mert három fiam született. Kislánykoromban is szívesebben fociztam, mint babáztam” – tudtuk meg Hajnalkától. Már csak az a kérdés maradt a végére, hogy végül is a munkahelyváltás után sikerül-e kijárni a fiúk focimeccseire hétvégente. „A nagyfiam már 19 éves, ő a felnőtteknél játszik, így őt kevesebbszer tudjuk megnézni. De az ikrek 14 évesek, és őket sokszor vinni is kell a meccsekre, úgyhogy gyakran a pálya széléről szorítok nekik” – mesélte. Már ezért megérte meghozni azt a döntés!