Néha észre sem vesszük, de amikor sportot nézünk, maga az élet zajlik a szemünk előtt. Sikerek, kudarcok, lelki válságok, szakmai konfliktusok, érzések, szakítások, újrakezdések. Megnéztük, hogy mit tanulhatunk a saját karrierünkre nézve a magyar sportolók példáiból.
Hosszú Katinka – A kemény munka mindig kifizetődik!
HWAPO. Hard work always pays off. A kemény munka mindig kifizetődik. Mondhatjuk mozaikszóban, angolul vagy magyarul, az üzenet már ars poeticaként nőtt hozzá Hosszú Katinkához. A számára három aranyérmet hozó riói olimpia után sem tartott egy perc szünetet sem, még kint az olimpiai faluban folytatta az edzéseket az utolsó versenyszáma után is. Hosszú Katinka a munka megszállottja lett. De nála jobb bizonyíték nem kell arra, hogy ez mindig kifizetődik. Esetében szó szerint: két éve ő lett az első úszó a világon, aki egymillió dollárt keresett pénzdíjakból.
Szilágyi áron – Tudjunk változtatni!
Mindössze 11 hónappal a riói olimpia előtt jelentette be Szilágyi áron, hogy edzőt vált. Azelőtt hét évig készült Somlai Béla irányításával, vele nyert olimpiát Londonban 2012-ben, de kevesebb mint egy évvel Rio előtt elköszönt tőle. és Decsi Andrással folytatta, mert úgy érezte, hogy szakmai megújulásra van szüksége. Az eredményét mindannyian láthattuk: Szilágyi a nyáron úgy védte meg olimpiai bajnoki címét, ahogyan csak a legnagyobbak. Könnyedén, egy pillanatnyi kétséget sem hagyva afelől, ki a legjobb aznap. A tanulság? Néha meg kell válni a jól megszokott dolgoktól, új impulzusokat kell szerezni a fejlődés érdekében.
Cseh László – álljunk fel a padlóról!
úgy ment a riói olimpiára Cseh László, hogy 200 pillangón világbajnok volt, és ezúttal nem rá vetült Michael Phelps árnyéka, hanem éppen fordítva. Aztán valami nagyon félresiklott: Cseh csak hetedik lett a döntőben, Phelps meg újra nyert. Képzeljük magunkat Laci helyébe: ez volt a negyedik olimpiája, valószínűleg az utolsó esélye, hogy feltegye a koronát a pályafutására. Sokan összetörtek volna a helyében, de ő nem. A gyengébbik számában, 100 pillangón ezüstérmes lett – Phelpsszel holtversenyben. Nem mindig az arany teszi a bajnokot bajnokká, hanem az, ha fel tud állni padlóról.
Dárdai Pál – Ne a pénz legyen az értékmérő!
A Hertha magyar edzője különc figura a profi labdarúgásban. 1999-ben 23 éves volt, amikor a Bayern München szerette volna leigazolni. Uli Hoeness, a bajorok elnöke csak egy összeget kért tőle, bármennyit mondhatott volna. De Dárdai maradt a Herthában. Nemrég edzőként hasonló szituációba került. A berlini klubnál sokkal tehetősebb Wolfsburg megháromszorozta volna a fizetését (évi 2,1 millió euróig), de ez sem volt elég. „A szívem a Hertháé” – kommentálta a dolgot Dárdai. Vannak a pénznél fontosabb dolgok is az életben, és Dárdait úgy becsülik meg az értékrendjének köszönhetően Berlinben, ahogy sehol máshol a világon nem tennék. Megéri? Megéri!