– Közel fél évig keresett állást, végül nemrég helyezkedett el új munkahelyén.
– Megkérdeztük, hogy tanult-e valamit a munkanélküli hónapokból. Azt felelte, hogy igen, sokat.
– Kérésünkre le is írta a legfontosabb tanulságait, amiből az is okulhat, akinek éppen van munkája!
1. állj meg és vegyél egy mély levegőt!
Szerettem a korábbi munkámat – ezért is dolgoztam éjt-nappallá téve. Senki sem mondta, hogy ne gyere be másfél órával korábban dolgozni, vagy hogy menjél már haza, hisz rég besötétedett. A lelkes munkaerőt mindenhol kedvelik, nem is a munkáltatónak kell tudnia, hol vannak a határaid (bár nem baj, ha odafigyel rá), hanem saját magadnak. Eljutottam arra a pontra, amikor már otthon, is öt percenként néztem az e-mailjeimet, nem keresett-e valaki. Meg elaludni sem egy jó filmre, hanem a másnapi feladatok gondolatára sikerült. Kiégtem, elfáradtam. Ma már tudom, hogy néha meg kell állni a nagy hajtásban.
2. Az álommunkád nem biztos, hogy az, amiről azt hitted!
A pályaválasztás nem egyszerű, mert többnyire fiatal korban dől el, hogy az ember milyen irányba indul el a karrierjében. Sokszor olyan igények szerint hozunk döntést, amelyek az évek múlásával megváltozhatnak. Azt csináltam, amit mindig is akartam, de csak akkor jöttem rá, hogy már nem akarom, amikor elveszítettem az állásomat. Akkor volt időm átgondolni, hogy megváltozott az életem, ma már mások az igényeim, és más úton indultam tovább, amikor állást kerestem.
3. Nem utálod annyira a kapcsolatépítést, mint gondolod!
Saját magamon azt tapasztaltam, hogy a kapcsolatépítéssel akkor kezd el foglalkozni az ember, amikor bajba kerül. Amíg van munka, van biztos megélhetés, ezer fontosabbnak tűnő dolog van ennél. Ráadásul kicsit irtóztam is tőle: érdekből keresni mások társaságát tőlem idegennek tűnt. Mert végül is erről szól a kapcsolatépítés, valamit várunk tőle. Aztán rájöttem, hogy nem ennyire fekete vagy fehér a dolog. Nemcsak azért jó elmenni eseményekre, találkozni kollégákkal, mert kisülhet belőle valami jó. Hanem azért is, mert jó érzés társaságban maradni.
4. Több rizikót kellene vállalnod!
Biztos sokan vagytok még úgy vele, ahogy én: a biztos mindig jobb, mint a bizonytalan. Igaz ez a munkára is. Volt olyan állásom, amivel annyira nem voltam elégedett, de legalább biztosnak tűnt, ezért nehéz szívvel tettem kockára. Utólag jöttem rá, hogy nagy hiba volt. Ha folyamatosan azon kattog az agyad, hogy ennél többre vagy hivatott, akkor merj kockáztatni. Az új nem mindig rosszabb!
5. Nem a munkád vagy!
Mielőtt elvesztettem az állásomat, a pozíciómmal definiáltam önmagamat. Biztos megvan az érzés, amikor bemutatkozol egy idegennek. XY vagyok, programozó. Vagy mérnök, vagy vízvezeték-szerelő, vagy akármi. Akkor gondolkodtam el azon, hogy ki is vagyok, amikor elvesztettem az állásom, és először be kellett mutatkoznom. Hirtelen nem tudtam, mit mondjak. A lényeg, hogy nem az önéletrajzoddal vagy egyenlő, az csak egy része az életednek. Szóval te hogy mutatkoznál be?