Hiszünk abban, hogy ha korrekt a kapcsolat, akkor a munkavállaló jobban teljesít, a munkaadó hálás, és végül mindkét fél elégedett. Közvetítőként igyekszünk példát mutatni ebben, ezért életre hívtuk a „Hónap példaképe” programunkat. Ennek keretében hónapról hónapra elismerünk egy a HSA-n keresztül dolgozó, kiemelkedő hozzáállású munkavállalót. Szeptember példaképe: Bodnár Istvánné.
Kutyaugatás hallatszik a vonalban, miközben telefonon beszélgetünk. A Yorkshire Terrier nehezen viseli, hogy elraboljuk tőle néhány percre Bodnár Istvánné figyelmét. Érthető az aggodalma, hívásunkkor szeptember példaképe már készülődött a délutáni műszakra sajóbábonyi otthonában, úgyhogy a kis Yorkie minden közös percet kihasználna a gazdival. „Eredetileg a lányom kutyája, de ők a munka miatt beköltöztek Miskolcra, és nem tudták megoldani a felügyeletét. Sokat kell vele foglalkozni, visszük sétálni reggel, délben, este. Nagyon aranyos, megszerettük” – árulta el Bodnár Istvánné, három leány édesanyja, öt unoka (négy fiú és egy lány) nagymamája.
Bármikor lehet rá számítani, becsülettel dolgozik
Autóval jár dolgozni a miskolci repülőtér közelében lévő Szervízcentrál Kft.-hez, így mindössze tizenöt perc alatt bent van. Rutinos munkavállalóként már eleve munkaruhában ül autóba, átöltöznie sem kell a mosodában, ahol körülbelül két éve alkalmazzák a HSA-n keresztül. „Azért rá esett a választásunk, mert egyrészt régi, megbízható munkavállalónk, másrészt a szélsőséges mosodai körülmények között is kiemelkedően helyt áll. Hosszú pályafutása alatt nem emlékszem, hogy bármikor bármi probléma lett volna akár a munkájával, akár a megbízhatóságával. Jelenléti ívét is precízen vezeti, bármikor lehet rá számítani. Munkáját mind a mosoda vezetősége, mind a munkatársai elismerik, véleményét meghallgatják és figyelembe veszik” – részletezte projektvezetőnk, Barta Róbert, hogy miért Bodnár Istvánnét választottuk szeptember példaképének.
Óránként 200 kilónyi ruhát kell átvasalni
Ami a szélsőséges körülményeket illeti, tudni kell, hogy a mosodában kemény fizikai munkát végeznek a dolgozók. Választottunk a legtöbbször kalanderezik, azaz a nagyüzemi vasalást bízzák rá, amely során többségében kórházi ruhákat, lepedőket, ágyneműhuzatokat, párnahuzatokat, törlőkendőket kell kezelnie. „Óránként 200 kilónyi ruhát kell átvasalnunk fejenként, aminél néha több is sikerül, néha kevesebb, de átlagban meg szokott lenni ez a mennyiség – avat be minket a kulisszatitkokba Bodnár Istvánné. – Ez egy álló munka, a legtöbben emiatt panaszkodnak, de nekem ezzel nincsen bajom, hozzá vagyok szokva, hogy talpon legyek. A legnagyobb nehézségnek a nyári hőséget tartom. Ez egy üzem tele forró gépekkel, és nyáron bizony 40–50 fok is lehet a hőmérséklet, ami nem könnyű, de szeretem a munkámat, szeretem a közösséget, ami sokat segít az ilyen nehéz időszakokban.”
Nem érdemes elégedetlenkedni, dolgozni kell
Miskolci irodavezetőnk, Leskó Annamária személyesen adta át neki a Hónap példaképének járó oklevelet, és Bodnár Istvánné nem leplezte meghatódottságát. „Közel hatvan évesen nagyon jól esik ez az elismerés. Igyekszem jól csinálni a dolgomat, büszkeséggel tölt el, hogy ilyen pozitív visszajelzést kaptam. Ez is csak megerősített abban a hitemben, hogy nem érdemes elégedetlenkedni, inkább dolgozni kell becsülettel, és annak mindig megvan az eredménye. Nekem például eddig sem volt soha semmilyen problémám a HSA-val, mindig forintra pontosan és időben megkaptam a fizetésemet. Én normálisan álltam a munkámhoz, és ők is mindvégig normálisak voltak velem, időben tájékoztattak mindenről” – jegyezte meg.
Arra a felvetésre, hogy nem gondol-e a közelgő nyugdíjas évekre, határozottan reagált. „Nem igazán. Úgy érzem, hogy még nem értem meg arra, hogy otthon maradjak. Mint mondtam, szeretem a munkámat, és amíg érzek magamban erőt hozzá, addig szeretném csinálni” – zárta szavait. Aztán munkába indulás előtt még egyszer megsimogatta az idő közben megnyugvó Yorkie buksiját.