Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Kollégáinkat bemutató sorozatunk 11. részében a HSA projektvezetőjét és grafikusát, Piller árpádot mutatjuk be.
Miután befejeztük a beszélgetést, még mindig az elképesztő számon kattogott az agyunk. 700 kilogramm. Csak a második emeletre kellett feljutniuk, de két és fél órába telt, mire a hat diák felcipelte a súlyos, hét centiméter vastag falú ólomszekrényt. „Lépcsőfokról lépcsőfokra cibáltuk felfelé. Egy ipari laboratóriumba szállítottuk, vegyi anyagok tárolására szolgált, akár egy robbanást is képes volt elnyelni” – mesélt egy emlékezetes, régi diákmunkájáról Piller árpád kollégánk. Bár diákéveiben többnyire betanított munkákat végzett, volt egy-két ilyen extrém kihívásokat tartogató feladata is. Nekünk ettől a 700 kilogrammtól akadt el a szavunk, de vele ez egy másik munkája során esett meg. Néhány csillogó szemű gyerek miatt…
A Mikulás bácsinak kicsit le kell ülnie
„Egy másik emlékezetes diákmunkám az volt, amikor Mikulásnak kellett öltöznöm. Egy családi rendezvényre hívtak minket, ahol korábban mindig az apuka vállalta a szerepet, de ahogy nőttek a gyerekek, kezdtek rájönni a cselre, észrevették, hogy amikor a Mikulás megjelenik, az apuka eltűnik… Szóval ezért hívtak minket, és amikor jelmezben beléptem a szobába, a gyerekek annyira ledöbbentek, hogy úgy néztek rám, mint valami megváltóra. Teljesen elhitték, hogy én vagyok a Mikulás, én meg annyira lefagytam a reakciójuktól, hogy két percig meg sem tudtam szólalni. A szülőknek kellett stand upolniuk a gyerekek előtt, hogy messziről jött a Mikulás bácsi, kicsit le kell ülnie… Végül minden jól alakult, mert csak megszólaltam” – neveti el magát árpi, aki több éven keresztül dolgozott a cégcsoportunkhoz tartozó Meló-Diáknál Debrecenben. Mivel megbízható munkaerő volt, 2014 szeptemberében már ismerős arcként kezdett gyakornokként nálunk. Kicsit több mint három év telt el azóta, és a feladatköre folyamatosan bővült. „Az elején ha kellett, aktákat tologattam, rendezgettem, közben pedig betanultam. Idővel megkaptam az első saját projektjeimet, amikor már nekem kellett létszámot szerveznem egy-egy munkára, és koordinálni a folyamatot” – emlékszik vissza.
De mi köze van a kecskevadász szörnyhöz?
Ma már azonban nemcsak egyszerűen főállású projektvezető a HSA-nál, hanem grafikusként is dolgozik cégünknél. Ha találkoztok a plakátjainkkal, szórólapjainkkal, hirdetéseinkkel, azok jó eséllyel az ő munkáját dicsérik. „Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet fordítottunk a marketing-tevékenységre, és izgalmas feladat volt kialakítani az arculatot, vagy támogatni az online kampányokat képi világgal” – árulta el árpi, aki még a gimnáziumi éveiben kezdett el grafikai programokkal foglalkozni, részben iskolában tanulva, részben önmagát fejlesztve már tíz éves tapasztalattal rendelkezik. Kreativitását bizonyítja, hogy a művészetek általánosságban is közel állnak hozzá, hiszen szabadidejében rajzolgat és gitározik, együttesben is játszott. „Magamtól kezdtem gitározni, de tanárhoz is jártam, például az Akela, Omen és Kárpátia együttesekből ismert gitároshoz, Szijártó Zsoltihoz – tudtuk meg tőle, majd azt is elmagyarázta, hogy mit jelent a punk-rock stílust játszó, egy debreceni fellépésig is eljutó bandájának a neve, a The Chupacabras. – A chupacabra egy Mexikóban ismert mitikus lény, ami állítólag kecskékre vadászik. Egy jetihez hasonló legenda.”
Minden nap sok apró sikerélménnyel jár
Bár a garázszenekarnak induló vállalkozás időhiány miatt éppen szünetel, árpi új hobbit talált magának. „Az autószeretet a reneszánszát éli nálam. Régebben volt egy 1998-as Opel Tigrám, és amikor le akartam cserélni, akkor elhatároztam, hogy egy japán és még kisebb kocsit veszek majd. Ez lett a 22 éves Mazda MX-5-ösöm. A fizetésem egy részét most arra költöm, hogy karban tartom, alakítgatom; ez az autó az én kikapcsolódásom a párkapcsolatom mellett – vallja be kollégánk, akinek a kedvese szintén a HSA-nál dolgozik az ügyfélszolgálaton. – Fruzsi is a Meló-Diáknál kezdett, aztán amikor bekerült recepciósnak a céghez, egy ideig kerülgettük egymást, végül elhívtam randira. Augusztusban voltunk egy évesek, reggelente együtt járunk munkába is. Jó, hogy belülről látja, mivel foglalkozom, mert projektvezetőként néha tovább bent kell maradnom, és így megérti, hogy ezt nem azért teszem, mert nem akarok vele lenni, hanem azért, mert dolgom van. Nem nehéz szeretnem a munkámat, mert alapvetően szeretem az embereket is. örülök, hogy tudok segíteni nekik, szerepem van abban, hogy munkához jutnak, vagy éppen abban, hogy a cégeknek megoldódik egy problémája. Minden nap apró sikereket élek meg ezáltal, és ezek a pozitív élmények hajtanak előre.” No meg a Mazda MX-5!