loader image

Horrorra akadva Karcagon

Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Kollégáinkat bemutató sorozatunk 17. részében a HSA karcagi projektvezetőjét, Kiss Lajost mutatjuk be.

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás. Kiss Lajos kollégánk az utóbbi időben biztosan átérezte a mondat súlyát, hiszen projektvezetőként az ő feladata volt beindítani a HSA májusban nyitó, vadonatúj karcagi irodáját. Ez már a harmadik központunk Jász-Nagykun-Szolnok megyében, ahol Szolnokon és Jászberényben évek óta jelen vagyunk.

Ha kell, szórólapozik is

„Reggel nyolctól délután 16 óráig ügyfélfogadási idő van, de sokszor estig folytatom a munkát otthon a gépemen. Tudtam, mire vállalkozom, ez egy hétfőtől vasárnapig tartó feladatkör” – árulta el Lajos, aki a toborzás és a papírmunka mellett ha szükség volt rá, személyesen szórólapozott vagy plakátolt Karcagon. Úgymond hazai pályán, hiszen tősgyökeres karcagi.

„Büszke vagyok arra, hogy egyre több munkavállaló keres fel minket. Nemrég felfúrtuk a cégtáblát is, azóta még többen találnak rá az irodára, de már azelőtt is sokan jelentkeztek nálunk munkára” – tette hozzá projektvezetőnk. Munka van bőven, hiszen a HSA többi irodájától két cég kiszolgálását átvette Karcag, a helyi Tescóba pedig már sikerült húszfős diák-munkavállalói bázist toborozni. Tiszafüreden hasonló célok vannak további két élelmiszerlánc üzletével. „Remélem, továbbra is fut fel az iroda, és egyre több megbízásunk lesz” – bizakodott Lajos.

Dániából a szíve húzta haza

Bár Karcagon nőtt fel, és ma is a nagyjából húszezer lelket számláló városban él, világlátott emberről van szó. Három évet élt Dániában, ahová 2011-ben költözött ki, egy nyérctelepen dolgozott. „Csodaszép országról van szó, bár a munka miatt nem volt lehetőségem sokat kirándulni, de amit lehetett, azt megnéztem. A mai napig ámulatba ejt a technikai fejlettségük. Például a szemetet elégetik és energiát fejlesztenek belőle, ami a fenntarthatóság tökéletes példája” – mesélte.

Szó szerint a szíve húzta vissza Magyarországra, hazaköltözésekor ugyanis már ismerte a feleségét, akivel 2016-ban házasodtak össze. „Barátok voltunk, de reméltem, hogy lehet közös jövőnk, ezért is jöttem haza Dániából” – tette hozzá Lajos, aki korábbi munkahelyén, egy benzinkúton helyezkedett el, és ott dolgozott a HSA-s munkalehetőségig. Mielőtt Dániába költözött, ugyanitt üzletvezető volt, de már a főiskola alatt elkezdett dolgozni a benzinkúton, ahol összesen több mint tíz évet húzott le.

Munka mellett, levelezőn diplomázott

„A szüleim kétéves koromban elváltak, utána édesanyám nevelt. A főiskolát levelező szakon végeztem el, hogy mellette tudjak dolgozni, és ezzel megteremtsem a tanulásom lehetőségét. Azt viszont már régóta tudtam, hogy a benzinkutas munkát szeretném abbahagyni, mert sajnos azt tapasztaltam, hogy sokak szerint a pult mögött csak kutya lehet, nem ember…” – emlékezett vissza erre az időszakra tájgazdálkodási mérnök szakon, minőségbiztosítási szakirányon diplomát szerző munkatársunk.

Adva van a kérdés: miért nem a szakmájában helyezkedett el? „Próbálkoztam vele, és jártam is állásinterjún több neves cégnél, de mindenhol arra voltak kíváncsiak, hogy milyen szakmai tapasztalatom van. Az nekem pedig nem volt, és nem is lehetett, hiszen az iskola mellett dolgoztam, hogy fenntartsam magam” – tudtuk meg tőle. Az ördögi kör tipikus esete…

Nyolcévesen az első horrorélmény

Apropó, ördög! Kiss Lajos kollégánknak igazán „ördögi” hobbija van, ugyanis horrorregényt ír. „Szeretném azt hinni, hogy jól tudok írni, ezért szabadidőmben azzal foglalom el magam, hogy történeteket szövök. Most egy horrorregényen dolgozom, habár az utóbbi időben a sok munka miatt lassan haladtam vele. Háromnegyedéig készen van, és szeptemberben lesz egy pályázat, amire jó lenne benevezni vele, úgyhogy addig a végére kellene érnem” – árulta el Lajos, aki korábban fantasy novella pályázaton már indult, de azt nem érezte annyira a saját terepének.

Bezzeg a horror! „Ez egy speciális műfaj. Vannak, akik azt gondolják, hogy egyfajta betegség a rémisztő sztorikhoz való vonzódás, de ha jobban belegondolunk, olyan adrenalinlöketet ad vissza, ami valamikor az emberek mindennapjainak a része volt. Amikor még közvilágítás sem volt, és szó szerint bármi megtörténhetett egy sötét, elnéptelenedett településen… Ma ilyen veszélyeknek szerencsére általánosságban nem vagyunk kitéve, de az érzést visszaadhatja egy-egy történet” – fogalmazott. Kedvenc írója H. P. Lovecraft, a horrorral pedig már nyolcévesen megismerkedett, amikor először látta a Kedvencek temetőjét, akkor még néha kézzel eltakart szemekkel…