A címben feltett kérdés gyakori probléma a munkaerőpiacon. Utánajártunk annak, hogy mit lehet tenni abban az esetben, ha a túlképzettség miatt nem hívnak be már az állásinterjúra sem.
Általában abban a nem ritka esetben fordul elő, hogy valakit a magas iskolázottsága gátol meg abban, hogy álláshoz jusson, ha az illető valamiért nem tud vagy akar elhelyezkedni a saját szakmájában. Tegyük fel, hogy van egy tanári diplomája, de inkább fizikai munkát szeretne végezni – amikor az önéletrajzában meglátják az egyetemi végzettséget, könnyen le is húzzák a listáról.
Attól félnek, hogy hamar továbbáll
Miért? Azért, mert egy túlképzett munkavállaló esetében hatványozottan fennáll annak a veszélye, hogy ráun az őt kihívás elé nem állító feladatokra, ezért rövid időn belül távozik, a képességeihez inkább illő munka után néz. Természetesen elképzelhető olyan élethelyzet, amiben valaki teljesen tudatosan hozza meg a karrierváltás döntését, és valójában hosszú távon is megbízható jelöltről lenne szó, de ez nem biztos, hogy kiderül a HR-es számára.
Éppen ezért ha olyan állásra jelentkezünk, amely a végzettségünkhöz, korábbi munkatapasztalatainkhoz képest alacsonyabb szinten helyezkedik el, fontos, hogy a kiválasztást végző személy tudtára adjuk, hogy miért hoztuk meg ezt a döntést, milyen tudatos elhatározás áll a jelentkezésünk mögött.
De ha egyszer jobb állást is kaphatna!
A felvételiztető legnagyobb aggálya valószínűleg az lesz az önéletrajzunk böngészése közben, hogy vajon miért akarjuk betölteni ezt a pozíciót, és mi érdekünk fűződik egy olyan állás elfogadásához, aminél az önéletrajzunk alapján sokkal jobbat is találhatnánk. Le kell építenünk azt a félelmet, mely szerint a szóban forgó munkahely csak egy kényszerpálya, amivel nem tervezünk hosszú távon. Ezért hangsúlyozzuk ki, hogy mit nyernénk az állással, és miért lenne előnyös számunkra. Azokat a számunkra is logikus érveket sorakoztassuk fel, amelyek alapján úgy gondoljuk, hogy nekünk erre az állásra van szükségünk. Fontos, hogy ne az előző szakterületünket vagy munkáinkat szidjuk, hanem előremutatóan gondolkodjunk.
Nem fogja-e lekezelni a munkát?
Ha sikerült meggyőznünk a kiválasztási szakembert arról, hogy nem fogunk meglépni két hét után egy jobb állás miatt, akkor még egy aggodalmára biztosan reagálnunk kell. Arra, hogy nem fogjuk lekezelően nézni az új munkánkat csak azért, mert korábban sokkal komolyabb feladatokat láttunk el. A felvételiztetőben jogosan merül fel a kérdés, hogy képesek leszünk-e tanulni, és félre tudjuk-e tenni egónkat, ami abból táplálkozik, hogy korábban sikeresek voltunk egy másik iparágban. A legjobb, ha magunktól hozzuk szóba, hogy tudatában vagyunk annak, hogy az új területen teljesen kezdőnek számítunk, és hajlandóak vagyunk tanulni.
Ne erősítsünk rá a túlképzettségre
Fontos, hogy az önéletrajzban csak a legrelevánsabb tapasztalatainkat említsük meg. Nem kell minden létező eredményünket felsorolnunk benne, hiszen azzal csak még inkább ráerősíthetünk arra, hogy túlképzettek vagyunk.