Minden dolgozó ember ismeri az érzést, amikor nehezen tudja rávenni magát a munkára. Ez időről időre mindenkivel előfordul, mi pedig bemutatjuk a „kifogásgenerátor” 5 leggyakrabb mondatát, amivel ilyenkor kiutat keresünk. Egyben arról is írtunk, hogy mi az ellenszer.
1. „Nem tudom, hogyan kezdjek neki.”
Megesik, hogy olyan komplex és első ránézésre bonyolult feladatot kell megoldanunk, amellyel korábban még nem volt dolgunk. Sőt, ez valahol természetes is, hiszen minél több a tapasztalatunk, annál komolyabb feladatok találnak ránk, így haladunk előre a karrierünkben. Egy-egy ilyen kihívás persze rémisztőnek is tűnhet, olyannyira, hogy hirtelen azt sem tudjuk, hogyan lássunk neki. Az ilyen helyzetekre nagyon igaz a Nike híres szlogenje: „Just do it”, azaz csak csináld. Ahelyett, hogy azon aggódnál, hogyan fogsz végezni vele, kezdj hozzá. Akár több részfeladatra is bonthatod az egészet, ha úgy könnyebben átlátható, de a lényeg, hogy vágj bele minél előbb, mert ha már benne vagy, rájössz majd, hogy a lehetetlen nem létezik.
2. „Túl sok a dolgom.”
Amikor bejön egy nehéznek ígérkező feladat, hirtelen nagyon elfoglalttá tud válni az ember. Meg kell írni néhány e-mailt, el kell intézni pár telefont és így tovább. Ezek ráadásul megadják az illúzióját annak, hogy valójában nem is halogatjuk a dolgokat, hanem tényleg sok egyéb más teendőnk van. Ha észreveszed, hogy ilyen pótcselekvésekkel menekülsz egy komoly feladat elől, ülj le és gondold végig, hogy elmenekülni úgy sem tudsz előle. Úgy is meg kell csinálnod. Akkor meg már jobb mielőbb szembenézni vele, nem?
3. „Ehhez nincsen kedvem.”
Ez az, amit a főnökünknek sosem vallanánk be, de legbelül sokszor érezhetjük így. Minden szakmának megvannak a „nem szeretem” feladatai, amelyeket senki sem élvez megcsinálni, de muszáj. Ezeknek nyilvánvalóan nem áll neki túlságosan lelkesen az ember, és hajlamos is halogatni őket. Úgy lendülhetünk túl ezen, ha kicsit megpróbáljuk magunknak játékosabbá tenni. Meg tudjuk-e rövidebb idő alatt csinálni? Tudunk-e javítani a hatékonyságán? Ha ilyen „mini versenyekre” késztetjük magunkat, növelhetjük a motivációnkat.
4. „Ezt úgy sem tudom megcsinálni.”
Amikor kap egy igazán jelentőségteljes feladatot valaki a főnökétől, az első pillanat öröme után gyorsan jöhet az aggódás. Mi lesz, ha nem sikerül? Ha hibázunk? Ha elrontjuk? Milyen következményei lesznek? Ebből a negatív spirálból muszáj kitörni, mert ha elhatalmasodik rajtunk, akkor nem tudjuk kihozni a maximumot magunkból. Az aggodalmaskodás helyett inkább arra koncentráljunk, hogy okkal bízták pont ránk a feladatot: azért, mert képesek vagyunk rá. A negatív következmények helyett pedig arra gondoljunk, hogy milyen babérokat arathatunk le, ha sikerrel járunk. Máris lesz kedvünk és önbizalmunk dolgozni.
5. „Ez még ráér.”
Általában a könnyű feladatokat hajlamosak vagyunk arrébb tolni. Ezek azért veszélyesek, mert alábecsülhetjük az elvégzésükhöz szükséges időt és energiát. Ha viszont emiatt rosszul végezzük el a dolgunkat, az kihatással lehet a jövőnkre is annak ellenére, hogy csak „kis feladat” volt. Nincsenek kis feladatok – vegyük mindet kellő komolysággal!