loader image

Mexikó, Odaát, virágpiac – bemutatjuk egyik legrégebbi kolléganőnket!

Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk, és szeretnénk megmutatni a sokféle arcunkat, amely a HSA betűk mögött bújik meg. Sorozatunk 4. részében Horváth Mária, cégünk pénzügyi munkatársa.

Ha rákeresünk az interneten arra, hogy mi történt 2000. december 1-jén, két jelentősebb eseményt dob fel a böngésző. Az egyik Vicente Fox mexikói elnök beiktatásáról szól, a másik pedig arról, hogy az indiai Priyanka Choprát választották meg a világ szépének Londonban. Azonban voltak aznap olyan események is, amelyekről még a Google sem tud, és amelyek akár egy ember életét is megváltoztathatták.

Kolléganőnknek, Horváth Máriának pontosan ilyen nap volt 2000. december 1-je: sorsfordító. „Akkor nyitotta meg az első irodáját a HSA Kft., és én is akkor kezdtem el dolgozni a cégnél” – árulja el Mária, aki tehát már több mint 16 éve erősíti csapatunkat, a legrégebbi munkatársaink egyike. Pedig nem HR-területre készült diákként, a vendéglátásban szeretett volna elhelyezkedni, és már az érettségije idején munkát vállalt egy étteremben. Miért volt mégis sorsfordító az a nap az életében?

„épp egy benzinkúton dolgoztam, amikor jött a lehetőség a HSA-nál. Vonzott az irodai munka, mert úgy éreztem, hogy elég volt a közel a tíz évnyi vendéglátós és kereskedelmi munkából, a 12 órás műszakokból, a hétvégék és ünnepek nélküli életből. Persze kicsit féltem is belevágni a kalandba, hiszen nem volt tapasztalatom, de nem bántam meg, beletanultam a dolgokba” – idézi fel Mária, aki ma a HSA pénzügyi munkatársaként szerteágazó feladatokért felel.

A banki ügyek, a házi pénztár, az alapításokkal kapcsolatos okiratok, az önkormányzati, adóhivatali, földhivatali, közüzemi ügyek kezelése, az előfizetések nyilvántartása, a biztosítási ügyek intézése mind hozzá tartoznak. De ha kollégáinknak üzemanyagkártyára van szüksége, vagy céges ajándékot készítünk, akkor is hozzá fordulunk.

„Az a legnagyobb kihívás munkámban, hogy folyamatosan jönnek az újabb és újabb feladatok, amelyekkel meg kell birkóznom. Ez nem az a munkakör, amiben érdemes előre megtervezni a napot, mert mindig jön valami, ami felülírja az elképzeléseket, néha szó szerint öt percenként kopogtatnak az ajtómon a munkatársak” – avat be minket a mindennapjaiba Mária.

általános tapasztalat, hogy aki a munkájában a folyamatos pörgéshez szokott, az a magánéletében is aktív életet él, és ez alól ő sem kivétel. Tizennégy éves lánya akrobatikus rock and roll nemzeti nagyformációban versenyez, és bizony szükség van az energiára ahhoz, hogy tartsa vele a lépést. Hetente háromszor viszi őt edzésre, sok hétvége pedig a versenyek jegyében telik. „Nagyon szoros kapcsolat van közöttünk, rengeteg időt töltünk együtt, azt is mondhatom, hogy az anya-lánya viszonyon túlmenően barátnők is vagyunk.”

Mária aktivitását bizonyítja, hogy amikor a nagyszülőkhöz látogatnak lányával, eljárnak biciklizni, tollasozni. De nem csak ebből tippelnénk arra, hogy a tavasz a kedvenc hónapja! „Nagyon szeretek kertészkedni. Tavasszal, amikor megnyit a Csapó utcai virágpiac, a szombat reggeleket ott töltöm. Bóklászok a sorok között, válogatok, hogy az adott évben melyik összeállítás mutatna a legszebben a ládákban és a kertben” – mesél egyik kedves hobbijáról.

Télen a virágok és a tavasz hiányában sokakhoz hasonlóan őt is a könyvek, sorozatok, filmek triumvirátusa segíti a kikapcsolódásban. Kérésünkre mindegyikre példát is hozott. „A két legutóbbi könyv, amit olvastam a Ha maradnék (Gayle Forman) és a Csillagainkban a hiba (John Green), mindkettőt a lányom ajánlotta. Sorozatból az Odaát most a sláger nálunk, egy-egy este igazi maratont tartunk belőle. A kedvenc filmem pedig a Drágakövek, amit Roger Young rendezett Danielle Steel regénye alapján. Csak annyit mondanék róla, hogy meg kell nézni!”

Kicsit visszakanyarodva a történet elejéhez, azzal kezdtük, hogy 2000. december 1-je nagy hatással volt Mária életére. Van egy olyan nap is, aminek ugyan még nincsen dátuma, mert még nem történt meg, de attól még fontos. Mi az? „Szerencsére sok helyen jártam már a világban, de van egy különleges út, amit jó lenne egyszer megvalósítani. Mexikóba, Cancúnba utaznék el egyszer, ahol gyönyörű a táj, és hófehér a homok…” Ez még csak egy álom, de azért dolgozunk, hogy valóra váltsuk a vágyainkat, nem? Ezt hívják úgy, hogy az élet.

A cikksorozat korábbi részeiben: Siti éva, Szabó Aranka, Papp Imre.