Close
Sokan fel sem mérik, hogy a meggondolatlan közösségi médiás megjelenésük mennyit árthat az álláspályázatuk elbírálásának. Pedig a javunkra is fordíthatjuk a közösségi oldalakat, és megakadályozhatjuk, hogy az itt megjelenő tartalmak ártsanak nekünk álláskereséskor.
Ne tegyünk közzé semmit, amiről nem akarnánk, hogy egy jövőbeli munkáltató lássa. Ilyenek a becsmérlő hozzászólások, a sokat mutató vagy merész fotók és a nyomdafestéket nem tűrő nyelvezet. A vezetők olyan alkalmazottakat keresnek, akik nem csak munkahelyükön professzionálisak, és az imént felsoroltak nem ebbe a kategóriába tartoznak. Teljesen persze nem kell inaktívvá tenni magunkat, ezért érdemes a profilunkat privátra állítani, hogy csak a kiválasztott ismerősök tekinthessék meg tartalmainkat. A Facebookon azt is beállíthatjuk, hogy a rólunk szóló bejegyzések csak jóváhagyásunk után váljanak publikussá, így kontrollálhatjuk, mi jelenik meg rólunk az interneten.
Már csak azért is érdemes ezt megtenni, mert az önéletrajzunkat böngésző HR-es is kíváncsi lehet rá, hogy mit tud rólunk az internet. A Google-keresés jó képet ad arról, hogyan jelenünk meg mások számára a világhálón. Ha olyan tartalmakat találunk, amelyek nem kifejezetten hízelgőek, felvehetjük a kapcsolatot a weboldal üzemeltetőjével, és megpróbálhatjuk töröltetni ezeket.
Manapság már néhány kattintással bárki létrehozhat magának blogot, amivel megteremtheti a saját médiáját. Azért is érdemes élnünk ezzel a lehetőséggel, mert egy jó önéletrajzzal ugyan rákerülhetünk az alkalmas jelöltek listájára, de egy jó bloggal annak rögtön az élére ugorhatunk. Ha értékes szakmai blogot vezetünk, azzal a munkaterületünk szakértőjévé válhatunk, akire odafigyelnek, akit követnek. Könnyen bekerülhetünk ezzel a hagyományos médiába is, ha egy kérdés kapcsán az újságírók, riporterek szakértő megszólalót keresnek, az ilyen megjelenésekkel pedig mind építjük a személyes márkánkat, ami értékesebbé tesz bennünket a munkaerőpiacon.
Ne csak írjunk blogot, hanem olvassunk is, keressük a kapcsolódási pontokat a szakmánk többi képviselőjével. Fésüljük át az internetet olyan blogoló emberek után kutatva, akiket azok a cégek alkalmaznak, amelyeknek mi is szívesen dolgoznánk, akik olyan pályát járnak be, amilyet mi is szeretnénk, vagy akik felettünk vannak néhány szinttel. Ismerkedjünk meg a blogjukkal és lépjünk kapcsolatba velük. Tegyünk közzé valamilyen pozitív hozzászólást az oldalukon, hogy elindítsuk a beszélgetést. Saját blogunkban vagy weboldalunkon hivatkozhatunk egy általuk írt könyvre vagy előadott beszédre is – valószínű, hogy az adott személy ellenőrzi a hivatkozásokat, és reagál majd. Regisztráljunk olyan szakmai közösségi oldalakon, mint a LinkedIn, így hasonló érdeklődésű és képzettségű emberek százaival kerülhetünk kapcsolatba.
