Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Munkatársainkat bemutató sorozatunk 24. részében a HSA munkaügyi asszisztensét, Hűse Dórát mutatjuk be.
Amikor valaki az egész napját munkaszerződéseket írva, szerkesztve, iktatva tölti, néha nehéz átéreznie, hogy a jogi szövegek mögött ott a hús-vér valóság. Működő cégek, dolgozó emberek, személyes sorsok. A HSA munkaügyi asszisztense, Hűse Dóri szereti látni, hogy az általa gondozott iratok nemcsak A4-es papírra nyomtatott dokumentumok, hanem valóságos célokat szolgálnak, aminek kézzelfogható eredménye van. El is mesélte nekünk a sajátos módszerét erre.
A munkaszerződés és a boltban kiválasztott tej
„Éves szinten több százra tehető a munkaszerződések száma, amik megfordulnak a kezeim között, hiszen a kölcsönzött munkavállalók papírjai vagy például a megbízási szerződéses jogviszonyok is hozzám tartoznak. Ha valakinek változik a bére vagy a pozíciómegnevezése, az ezzel járó módosításokat is én végzem el. Ilyenkor sok partnerünk neve megragad a fejemben, és egy időben amikor véletlenül elsétáltam valamelyik cég előtt a városban, lefényképeztem magamnak, mert motiváló volt látni, hogy van a papírmunkának egy végkimenetele. De a bevásárlásoknál is jó érzés, hogy a kedvenc párizsimat az egyik partnerünk üzemében állítják elő, és az is jellemző rám, hogy inkább azt a tejet választom, amelyiknek a gyártójával már volt dolgom a munkám során” – árulta el Dóri, aki már több mint három éve dolgozik munkaügyi asszisztensként a HSA-nál ebben a rendkívül felelősségteljes feladatkörben, hiszen a szerződések a cégek és a munkavállalók érdekeit is képviselik.
Kezdetben nyomasztotta a hiba lehetősége
„Természetesen mi sem vagyunk gépek, néha mi is elvéthetünk valamit, de olyan még nem fordult elő, hogy úgy került volna aláírásra egy szerződés, hogy abban komoly következményekkel járó hiba maradt volna. Kezdetben nagyon nyomasztott a hiba lehetősége, ezért vagy százszor átnyálaztam minden szerződést. Ma már sokkal nagyobb rutinom van ebben, de a precizitás ugyanúgy az alapja a munkámnak. Körülbelül egy éve van egy mentoráltam a HSA-nál, és Cintia nagyon sokat segít abban, hogy még gördülékenyebben menjenek a dolgok” – tudtuk meg Dóritól, akire egyébként a pontosság azért is jellemző, mert mindig is a matematika volt az erőssége, és pénzügyi területen tanult tovább. A Debreceni Egyetemen pénzügyi szakon tanult, majd egy valuta pénztárosi tanfolyamot is elvégzett. „A gazdasági érdeklődésem megmaradt, a mai napig olvasgatok szakmai anyagokat, de most inkább a HSA-nál végzett feladataimhoz passzoló jogi vonalon képzem magam tovább. Például lehetőséget kaptam a cég jogi tanácsadójával konzultáción részt venni, melyen átbeszéljük a munkámat érintő fontos témákat.”
Munka közben koncentrál, nem mosolyog
Dóri maximalizmusa az íróasztalán is meglátszik, szereti, ha az élére vannak állítva a dolgok. „Rendmániás vagyok” – veti közbe elmosolyodva. A precizitás különösen fontos a munkájában, de az imént tapasztalt kedves mosolyát, talán éppen emiatt, keveset látják a kollégák. „Szokták mondogatni, hogy folyton morcos arcot vágok, és hűvösnek tűnök, mint egy jégkirálynő. De valójában egyszerűen csak zárkózottabb személyiség vagyok, és annyira koncentrálok munka közben, hogy minden mást kizárok. Szerencsére a kis csoportunkban már sikerült annyira megnyílnom, feloldódnom, hogy tudják jól, nem kapok be senkit, ha hozzám szól…” – ígérte meg Dóri, aki a HSA-nál is a szervezettség miatt érzi jól magát. „Tudom, milyen egy teljesen kiforratlan, kezdetleges rendszerben létezni, de itt koordináltan működnek a dolgok, nem a majd csak lesz valahogy elv uralkodik, hanem vannak rendszerszintű válaszok a felvetődő kérdésekre.”
A régi álomnál jobb a jelenlegi valóság
Annak idején Balmazújvárosban, a helyi OTP-ben dolgozva képzelte el az életét, de egyáltalán nem bánja, hogy másként alakult a sorsa. „Azért vonzott az OTP, mert ahogy már említettem, vonzott a pénzügyi terület, másrészt tetszett, hogy ott volt a városközpontban, szép környezetben. Az egyik testvérem mindig mondogatta, hogy el szeretne menni Balmazújvárosból, én viszont úgy voltam vele, hogy jó nekem otthon is. Aztán Debrecenbe kerültem, már a negyedik éve itt élek, és már nem vágyom vissza. Persze hétvégente meglátogatom a szüleimet, de megszerettem Debrecent, nemrég költöztem új lakásba a párommal, és azt is látom, hogy itt mennyivel nagyobbak a lehetőségek” – mesélte Dóri, aki a szabadidejében is a türelmet, kitartást igénylő hobbiknak hódol, kézműveskedik például. Legújabb szenvedélye a kávézás, és éppen a Café Frei kínálatát szeretné végigkóstolni, itt azonban nem állna meg, egy barista tanfolyam elvégzésével kacérkodik. A legtöbb munkahelyen jól jönne ez a tudás, úgyhogy mi sem mondhatunk mást: hajrá, Dóri!