Felmérések szerint a dolgozók 50 százaléka tapasztalja azt, hogy a napi nyolc órás munkaidőnél többet kell a feladataival foglalkoznia, ugyanakkor a túlórák száma mégsem áll egyenes arányban a hatékonysággal. Mit tehetünk?
A magasabb óraszám nem feltétlenül fizetődik ki, mert egy idő után, ahogyan fárad az ember, úgy lesz képes egyre kevesebb feladat elvégzésére, és úgy csúszik egyre több hiba a munkájába. Nem gépek vagyunk, ez természetes. A nyomáskényszernek azonban nehéz ellenállni, mert féltjük az egzisztenciánkat, és sokszor a saját, munka törvénykönyve által biztosított jogainkat sem vagyunk képesek érvényre juttatni.
Nemet mondani a felettesnek sosem lesz kellemes és egyszerű feladat, de néha muszáj megtenni, mert a munka és a magánélet egyensúlyának hosszan tartó, súlyos felborulása rengeteg probléma forrása lehet: kiégéshez vezethet, depressziót válthat ki és akár szervi betegségek okozója is lehet. Ráadásul ez egy ördögi kör, az említett problémák ugyanis negatívan hatnak vissza a munkavégzésünkre, így csak sokszorozódik a baj.
A vezetővel való konfrontálódás előtt azonban van lehetőségünk elkerülni az ilyen helyzeteket. Munkavállalóként három lépcsőben küzdhetünk a magas túlóraszám ellen, ezeket a szinteket és teendőket mutatjuk be.
1. Legyünk őszinték magunkhoz az álláskereséskor
Mielőtt belevágunk az álláskeresésbe, az első fontos lépések között szerepel, hogy legyünk teljesen őszinték saját magunkkal, és határozzuk meg, hogy milyen munkahelyet szeretnénk. Mindenkinél máshol húzódnak meg a határok, mindenkinek más az élethelyzete és tűrőképessége, hogy mennyi túlóra fér bele neki, és mi az a szint, ami már nem. Előre döntsük el, hogy mit vállalnánk be, és ennek szellemében keressünk állást.
2. Figyeljünk a „gyanús” jelekre az állásinterjún
Ha már tudjuk magunkról, hogy mennyi túlórát viselünk el, akkor az állásinterjú az első olyan találkozási pont, ahol személyes benyomásokat szerezhetünk azzal kapcsolatban, hogy ezen a területen mit várhatunk az adott cégtől. Figyeljük meg a munkahelyi légkört, mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak a leendő kollégák. Ha nagyon frusztrált arcokat látunk, az intő jel lehet. érdemes a cég közösségi médiás oldalait is böngészni, annak a hangulata is sokat elárulhat.
3. Amikor kinéznek minket, ha időben elmegyünk
Vannak munkahelyek, amelyeknél hiába próbálunk meg a munkaidőnk leteltekor letenni a lantot, a kollégák még nagyban ülnek a számítógép előtt. Ilyenkor kellemetlennek érezzük a hazamenetelt, holott egyáltalán nem kellene lelkiismeret-furdalással bajlódnunk miatta. Minden cégnél előfordulhatnak sűrűbb időszakok, amikor muszáj túlórázni, de ha azt vesszük észre, hogy megszólnak minket, megjegyzéseket tesznek, furcsán néznek ránk, rossz érzést keltenek bennünk amiatt, mert időben haza szeretnénk menni, azt vegyük nagyon komolyan!
A cégek érdeke, hogy a munkavállalói a legtöbbet hozzák ki magukból, és ha jelezzük, hogy a teljesítőképességünk határán vagyunk, erről egy normális munkahelyen lehet párbeszédet kezdeményezni. Ha a mienk nem ilyen munkahely, és csak ellenségességet tapasztalunk, akkor érdemes körbenézni a HSA állásajánlatai között, és elgondolkodni a távozáson.